Thief Poker Blog

Azok, akik olvassák a blogot, nyilván képben vannak a nemrég kibukott FBI-os razziával kapcsolatban, ezért ezt nem is akarom ecsetelni, az viszont mindenképpen szót érdemel, hogy ennek a későbbiekben milyen hatása lesz.

Történt ugyanis nemrég, hogy az FBI eljárást kezdeményezett a két legnagyobb vezető online pokeroldal vezetői ellen, és teljes egészében kitiltották az amerikai játékosokat a termekből, mármint az real money játékokból.A hírek rögtön szárnyra kaptak, hogy egyes amerikai profik a költözést fontolgatják. Előtte pár nappal jelent meg az szintén a médiában, hogy ezzel szemben Washington államban viszont legálissá vált az online póker. Nem akarok utópisztikus képet festeni ezzel kapcsolatban, de ha országos szinten ekkora meghurcolást csinál az FBI, nem látom annak a jövőjét, hogy állami szinten hozott törvények ezt befolyásolni tudják bármilyen szinten.

Akkor most következzen a lényeg. Mindezek után, hogy az online poker-t ilyen szinten korlátozzák - mert már rég nem a törvényes keretek közé szorítás a lényeg - óriási lehetőséget ad egy adott ország kezébe. Furcsának is tűnik, hogy eddig egyetlen ország vezetősége sem vette a fáradtságot arra, hogy ebből azt az éves szinten több milliárd dollárt bezsebelje. Ha ugyanis a játékosok már a költözésen gondolkodnak, akkor gyakorlatilag minimális szervezéssel, és befektetéssel le lehetne kötni őket.

Vegyünk egy országot alapul. Az ország vezetősége azt mondja, hogy a mi országunkban legális mind az élő, mind az online poker. Mi kell ahhoz, hogy az iparágat felépítsük:

1. Kell egy földterület, ahol a játékosok házakat, telkeket vásárolhatnak, albérletet bérelhetnek, hogy hosszútávon oda tudjanak költözni.

2. Luxuskörülményeket kell teremteni, hogy még a legjobb körülmények között élő játékos is otthon tudja érezni magát.

3. Meg kell teremteni a városi körülményeket.

4. Kell egy országos bank, ami a pénzátutalást magára vállalja.

5. Kell egy cég, aki alkalmazza az embereket, hogy papíron dolgozni tudjanak, hogy az adott ország adótörvényei vonatkozzanak rá.

6. Kell egy méltányossági javaslat, hogy ezek a játékosok max. egy éven belül állampolgárságot tudjanak szerezni

Nézzük, ez milyen előnnyel, illetve bevétellel jár az adott országnak:

1. Egy bizonyos szintű jóléti társadalom betelepítése (GDP növekedés)

2. A játékosok által befizetendő adóbevételek.

3. Ha állami bankról van szó, akkor az utalásokból származó nyereség is az övék.

4. Horribilis pénzbeáramlás az országba.

5. A pokerrel foglalkozó cégek (online termek, affilate-ek, társoldalak, kaszinók) betelepülése.

Ebben az esetben nem néhány játékosról beszélünk. Azt mondják, hogy a pokeres társadalom kb 10%-a, aki nyereségessé tud válni, és ennek kb a 20%-a, aki a high stakes játékosok közé tud kerülni. Ha ennek csak egy 30-40%-a vállalja, hogy Luxuskörülmények közé költözik egy országba, ahol a megélhetését zavartalanul folytathatja, akkor is pofátlanul sok pénzről beszélünk.

Ez a terv, de nézzünk most az amerikai tiltás következményeit:

A termek játékosállománya 30%-os visszaesést mutat. Ennek sajnos a nagy része olyan játékos, aki a közepesnek mondható játéktudás alatt van. Szükség van ezekre a játékosokra, a hobbijátékosokra, mert ők hozzák az iparágba a pénzt. Ez kicsit olyan, mint bármelyik iparágban. Szükség van a gyenge konkurenciára, különben nincs viszonyítási alap a minőséget illetően, illetve ha nincsenek, nem lehet bekebelezni a kisebb cégeket.

És még amiről beszélnünk kell, hogy ezzel mint már előző cikkekben említettem, több millió ember szórakozását teszik tönkre, olyanokét is, aki néhány dollárral akarnak csak napjában játszani, és kicsit kikapcsolódni. És ezek a pénzek mindig a legmagasabb szinten kötnek ki, ők az egyik alappillérei a pokertársadalom tőkéjének. Azzal pedig, hogy ellehetetlenítő törvényeket, határozatokat hoznak, nem fogják tudni elérni a kívánt hatást, mégpedig azt, hogy ebből állami szinten is pénzt tudjanak csinálni. Amarillo Slimet, az egyik Poker Hall of Fame tagot tudom idézni: egy birkát megnyúzni csak egyszer lehet. Megnyírni nagyon sokszor... és hiába mondta ő ezt a pókerre, ez ugyanúgy érvényes a törvényre is.Ha egy picivel komolyabban foglalkoznának az üggyel, minden fél számára megfelelő egyezséget lehetne hozni. És biztos vagyok benne, hogy az online termek is hajlandóak lennének pénzt áldozni a nyereségükből a zavartalanság, és a biztos háttér kedvéért, ha ez nekük megéri. Az ellehetetlenítéssel csak azt fogják elérni, hogy egy ország, akinek a vezetői a leggyorsabban kapcsolnak, óriási pénzösszegeket fognak hozzájutni, a többi államnak, és a törvényhozóknak pedig nem marad fenn a rendszer, amiből pénzt tudtak volna csinálni.

Napjaink élő játékának a meghatározó részévé vált az, hogy a játékosok százalékot vásárolnak egymásból, bízva a másik tudásában, a downswing, és a hosszútáv csökkentésében. Meg kell azonban különböztetnünk azt, amikor egy játékos százalékot vásárol a másikból, azt, amikor százalékot cserélnek, illetve azt, amikor tudatosan összejátszanak az asztalnál.

Elsőként nézzünk meg azt, amikor százalékot vásárolunk egy játékosból. Ez egy kezdeti megállapodás, amikor is a buy-in egy adott százalékáért a várható nyeremény egy adott százalékát adja vissza a játékos, ha nyer. Ez játékosonként különbözik, a klasszikus felállás úgy néz ki, hogy a játékos x %-ért x%-ot ad a nyereményéből. Ez akkor kerül elő opcióként, amikor az adott játékosnak kevés a rollja az adott verseny nevezési díjának kifizetésére. Igazából azért nem látom sok értelmét, mivel összességében a játékosnak nem éri meg, hiszen a pénzéhez viszonyítva arányosan ugyanannyit tud nyerni, mint ha egy olcsóbb buy-inú versenyre nevezne be. Nincs értelme egy 1.000€-s versenyre beülni, és a nyeremény felét odaadni, azzal szemben, mintha egy 500€-s tornára direkt buy-in nevez, és a teljes nyeremény az övé. Egy dologra jó, arra, hogy a magasabb nevezési díjú verseny általában valamilyen szinten szűrőként viselkedik, kevesebb képzetlen játékos található az asztaloknál átlagosan, ehhez persze megfelelő tudással kell rendelkezni, és ha egy felettónk álló mezőnybe kerülünk véletlenül, akkor előfordulhat, hogy kevesebb esélyel indulunk, mintha a saját szintünknek megfelelő mezőnyben garázdálkodnánk.Még egy fontos megjegyzés: egy megfelelő rollal rendelkező, jó játékosnak nem éri meg így százalékot eladni magából, hiszen a buy-in mértéke nem befolyásolja, a nyeremény viszont már annál inkább.

A másik variáció, amikor egy játékos %-ot árul magából, viszont a buy-in x %-áért x-y %-ot oszt vissza. Mondjuk azt példaként, hogy a buy-in 20%-áért a nyeremény 10%-át adja vissza. Ezen a játékos már tud profitot termelni, és inkább tűnik egy üzleti megállapodásnak, mint a pénzzel való dobálózásnak. A vevő egy üzleti befektetés mellett dönt, amit a eladó (játékos) megfelelő tudása alapján profitábilisnak értékel. A játékos profitja ezesetben a százalék különbözet, amit érdemes a hosszútávú ROI alapján meghatározni. A példa kedvéért: Adott játékos 100€ tornákon 100%-os ROI-val rendelkezik. ez azt jelenti, hogy neki minden lejátszott torna 100€ profitot termel. Tehát ha elad mondjuk 20%-ért 10%-ot, az azt jelenti, hogy hosszútávon 10€-ért vásárol 20€-t. Ez így már egy megfelelő üzleti megállapodás lehet a játékos számára. A vevő számára a játékos pozitív hozama az, ami befektetés alapja, viszont ez egy rövidtávú befektetés, aminek megfelelő a megtérülése a kockázat és a várható hozam függvényében.

A második lehetőség az, amikor mindkét játékos részt vesz ugyanazon versenyen, és egymás nyereményéből %-ot cserélnek. Ez szinte csak úgy oldható meg, hogy x%-ért cserébe x %-ot kapnak mindketten a nyereményből. Ebből látszik, hogy ehhez az opcióhoz feltétlenül szükséges az, hogy a játékosok hasonló tudás szinttel rendelkezzenek, hiszen a fentebb említett példa alapján egy jóval erősebb, profitábilisabb játékosnak nem éri meg egy gyengébb játékosból %-ot vásárolni, talán csak akkor, ha a tudása sokban nem marad el, viszont mindkettő magasan a mezőny feletti játéktudással rendelkezik. Ennek a cserének az értelme kizárólag a hosszútáv csökkentése.

A harmadik opció az, amikor nincs százalékos csere a játékosok között, viszont a barátság miatt a játékosok nem játszanak egymás ellen az asztalnál.Nem szeretek közhelyekkel dobálózni, de van egy olyan alapigazság, hogy nincs barátság a pókerasztalnál. Amikor ilyen helyzetbe kerül a játékos, fel kell, hogy tegye magának a kérdést: azzal, hogy őt előnyhöz juttatom, milyen profitom származik. Semmilyen. Azzal, hogy egy barátom viszi haza a pénzt a családnak, nem én, nem gondolom, hogy akármilyen szempontból előnyös helyzethez juttat. Ott pedig, ahol egy barátság azon múlik, hogy mi történik a pókerasztalnál, csak szánalmasnak tudom titulálni. Ha mindenképpen élni akarunk ezzel az opcióval, mert szentül hisszük, hogy a barátság ezen múlik, akkor gondoljunk abba bele, hogy átlagosan 144 leosztásonként kapunk AA-t. Ez igaz minden kombinációra, de mi van akkor, ha pont a "jóbarátunk" ellen kapunk egy ilyen lapot, vagy akár egy olyan cooler helyzetet, ami eldöntheti a verseny kimenetelét. A lényeg, hogy ezzel hátrányba kerülünk. Annál nagyobb a hátrány, minél több "barát" ül az asztalnál.

Sokszor előfordulnak ebből kellemetlen szituációk, ami sokszor a lapmutogatásból adódik, hiszen a játékosok egy idő után észreveszik, hogy milyen marginális kezeket dobnak el egymásnak a játékosok. Mégnagyobb probléma adódhat belőle, ha még a szabályokkal sincsenek tisztában, konkrétan utalva arra a szabályra, hogy riveren az utolsó beszélő a nut kombinációt nem checkelheti el, hiszen ez nyílt összejátszásnak minősül. Ebben az esetben versenyigazgatótól függően eltérő döntések születhetnek a több körös kitiltástól egészen a versenyből való végleges kizárásig.

Gyakori felállás az, amikor a második, és harmadik opciót próbálják a játékosok keverni az alábbi módon: ha valaki ITM ér, a másik játékos Buy-injét visszaadja a nyereményéből. Ezek a szituációk generálják azt, hogy a játékosok hibás döntéseket hoznak. Képzeljük el, hogy mi történik az adott szituációban, ha mondjuk a ITM 10fő, 11 játékos játékban, és AA KK cooler szituáció adódik a "jóbaráttal" szemben.Ilyenkor az AA preflop fold nemcsak, hogy félelmetesen -EV-sé teszi a játékunkat, de annyi zsetont húz ki a zsebünkből, ami adott helyzetben hozzásegített volna minket a verseny megnyeréséhez. Ilyenkor az esetek túlnyomó többségében három dolog történhet:

1. Megnyerjük a versenyt (ez a legritkább), de legrosszabb esetben is azt mondhatjuk, hogy saját magunknak nehezítettük meg a játékot.

2. Mindketten ITM kerülünk, de a kevés zseton miatt ITM back (éppen fizetős hely), amivel szinte semmit nem értünk el

3. A "jóbarát" végez jó helyen, majd kidobja a buy-inünket, amivel szinte semmit nem értünk el.

Adott esetben ha % cserével van kombinálva, akkor is -EV-s, mivel a nyeremény 20%-a nem egyenlő a 80%-ával.

Mindebből is látszik, hogy a barátság a pókerasztalnál egy mínuszos dolog, amivel játékélményt, "barátságokat" tehetünk tönkre, és még pénzt is dobunk ki az ablakon.

Ha mindenképpen azt akarjuk, hogy adott esetben mindkettő játékos jól járjon, érdemesebb a százalékcsere, sőt talán ez az egyetlen járható út. Hiszen minden egyes plusz opció, amit beleveszünk a játékba minden hozott döntésünk várható értékét meghatározza. Sokszor pedig elég az éppen aktuális partira figyelni, nincs szükség arra, hogy még ezzel is terheljük az agyunkat.

Keressünk pénzt a pókerasztalnál. Végül is azért ültünk le a posztóhoz.

Minden pókerrel foglalkozó oldal arra törekszik, hogy minél több játékost édesgessen magához. Ezt legtöbbször különböző bónuszokkal teszik meg, amik nagyon csábítóak tudnak lenni a játékosoknak. Néhányan pedig azt sem tudják, milyen bónuszok léteznek, miért érdemes egyáltalán megmozdulni, illetve hogy az adott oldalak bónuszai közül melyiket válasszák.

Elsősorban nézzük meg, hogy kiknek érdemes a bónuszokkal foglalkozni. A bónuszvadászat a befizetési bónuszon kívül nem úgy történik, hogy egy friss játékos gondol egyet, hogy ő szeretné az adott bónuszt kijátszani. Tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy a bónuszok lényege az, hogy a terem, vagy oldal egy bizonyos plusz járulékot ajánl fel azért, ha valamit teljesít cserébe a játékos. Természetesen ezek úgy vannak kialakítva, hogy a terem ne járjon rosszul, viszont a játékosnak is megérje. És ami a legfontosabb, a bónusz a regulárokat veszi célba, általában azok közül is azokat, akik a legtöbb hasznot termelik a teremnek, ez pedig nem más, mint a CG játékosok.

Bónuszt tehát úgy nagyon nehéz kilőni, hogy gondounk egyet, és azt mondjuk, hogy mostantól elkezdünk játszani, és kilőjük az adott bónuszt. Ehhez ugyanis egy stabil játék kell, egy olyan alap, amiben nincs benne az, hogy a játékos kinullázza magát rövid időn belül. Ergo nem elég hozzá az ingyen kapott 50$, hanem tőke kell hozzá, és sok játék. Sok játékot pedig az ember csak akkor tud profitábilisan játszani, ha már van benne rutinja. Ha pedig rutinja van, az sem kevésbé szükséges, hogy jó játékos legyen, és minimális profitot tudjon termelni magának. Mert ha ez hiányzik, nagyon hamar elfogy a pénze. A bónusz pedig ezen sem segít. Éppen ezért a bónusz az alapjában véve profitábilis játékosok számára találták ki, nem azért, hogy bankrollt építsen magának belőle az ember, hanem hogy azoknak, akik stabilan sok pénzt termelnek maguknak, és a teremnek is, azoknak valamilyen szintű kiegészítést adjon. Éppen ezért a bónuszokkal való foglalkozás bár nagyon jó dolog, viszont játéktechnikai, kockázatviselési szempontból semmilyen hatással nem lehet a játékára az adott playa-nek.

Értelemszerű, hogy a termek ezeket részesítik előnyben, hiszen ezen termelődik számukra a legöbb pénz. Sokan azt gondolhatják, hogy ha nullás játékosok, akkor a bónusz az jó arra, hogy a nullás játékukat pluszossá tegye, és elég az, hogy folyamatosan bónuszokra vadásznak. Ezeket a játékosokat azért nem értem, mert rengeteg élő példa van, hogy hogyan kell jó regulárrá válni, pluszos játékossá fejlődni. Ezekhez van rengeteg oktatóanyag, amiket ha elolvassák, alkalmazzák, akkor nem igazán fordulhat elő, hogy hosszú távon nullás játékosok legyenek. Tehát én annak vagy nem tudok hinni, aki azt mondja magáról, hogy nullás, vagy pedig egy erős közepes játékosnak lehet elkönyvelni sok hibával, amin ő nem tud, vagy nem akar változtani. Egyetlen egy dolgot tudnak jól csinálni, ez pedig a saját pénzük menedzselése, ami dícséretre méltó, mert a játékosok nagy része erre nem képes.

A fő vonal tehát a profitábilis játékosok. Nekik viszont érdemes egyes bónuszokkal foglalkozni, hiszen adott idő alatt, adott hand, vagy lejátszott óra alapján adott profitot termelnek maguknak akkor is, ha élnek a bónusz lehetőségével, akkor is, ha nem. Viszont ha élnek vele, egy kevés többletet tudnak maguknak termelni. Általában ez roll szempontjából elhanyagolható összeg, arra viszont tökéletes, hogy az ember könnyebben haladjon a céljai felé, vagy adott esetben más célra tudja fordítani, olyan dologra, amely vagy kézzel fogható, vagy élményt jelent. Számomra pédául fontos, hogy amikor pluszt termelek magamnak, akkor annak valami kézzel fogható bizonyítékát tudjam felmutatni magamnak, mert szükséges ahhoz, hogy a saját motívációmat fenntartsam. A bonusz erre például tökéletes. Példaként mondjuk azt, hogy egy játékos számára lehet, hogy egy 1k$-s rakeback nem jelent olyan sokat roll szempontjából, viszont ha ebből a pénzből elmegy üdülni valahova, az sokat számít.

Érdemes a bónuszokra úgy gondolni, mint egy ajándékra a jól végzett munkáért. Viszont akkor fontos, hogy tényleg ajándék legyen. Az nekem pl nem sok motívációt jelentene, ha azt mondom, hogy a rollom növeltem 5%-kal, de ha azt mondom, hogy csináltam magamnak egy hét all-inclusive nyaralást egy kedvenc üdülőhelyemre, az sokat számít.

Ezért nem értem az úgy nevezett bónusz vadászokat, hiszen ezek vagy azért küzdenek a bónusszal, hogy ezzel legyenek profitábilisak, vagy azért, hogy szinten tartsák magukat, a bonuszból pedig éljenek. És bónuszról bónuszra élnek. Amiben azért nem látok lehetőséget, mert szerintem nem rendelkeznek a megfelelő tudással ahhoz, hogy profitábilisak legyenek.

Mindent összegezve a benzinkútra sem azért jár az ember, hogy minél több Smart pontot gyűjtsön, hanem azért, mert benzin nélkül nem megy az autó. Azért mehet a Sh*ll-re tankolni, hogy mellette gyűjtse a pontokat, de elsődleges szempont akkor is a benzin. Ha pedig mellette tud még extrákat gyűjteni az ember, az jó. Olyan embert viszont nem nagyon ismerek, aki azért megy vásárolni háromszoros áron kólát venni a fent nevezett kútra, hogy a Smart pontot gyűjtsön. És még autója sincs...

Az év elején szárnyra kapott a hír, hogy a szerencsejáték törvényt, illetve a pókertörvényt még az év első felében újratárgyalják, szabályozni fogják. Volt már erre példa a környező országokban is, és bár igaz, hogy nem sok sikerrel, illetve sok erős kikötéssel, de működő rendszert alakítottak ki. Mármint a hobbi játékosok számára. Azok a szabályozások ugyanis, amiket pl Olaszországban tettek, valamilyen szinten ellehetetlenítették a profi játékosokat, hogy ugyanazt a hasznot termeljék meg, főleg a kézpénzes játékosokat figyelembe véve. A mi kis hazánk is lassacskán be fog állni a sorba, és a tavaj bevezetett pókertörvényt figyelembe véve elsőre ez sem a legkedvezőbb feltételeket fogja biztosítani a játékosok számára.

A Póker Magazin legutolsó számában többek is foglalkoztak a törvénnyel, a jövővel, illetve azzal, hogy ez tényleg akkora bevétel kiesés az államnak, illetve hogy mentálhigéniai szempontból tényleg annyira káros. Hát a L*f**t. Első körben olyan számokkal dobálóztak, aminek semmi alapja nem volt. Aztán amikor ezzel szembesítették őket, jóval kisebb számot mondtak, aztán a mentálhigéniát vették górcső alá, ahol szintén kiderült, hogy amikor életeket visz el a pörgő (másnéven rulett), és a nyerőgépekbe több pénzt dobnak bele a játékosok nap mint nap, mint amennyi egy kisebb település éves költségvetése, akkor melyik károsabb.

Egy dologgal még nem foglalkoztak az újságban, ez pedig nem más, mint a vésztervek a játékosok számára. A lényeg ugyanis, hogy a magyar online játékosokat is meg akarják adóztatni. Ezzel teljesen egyetértenék, amennyiben olyan kereteken belül mozogna, ami nem hajaz a Casino című filmben elhangzó "sápolás" kifejezésre. Mivel hogy valószínű, ez nem ezeken a kereteken belül fog mozogni - az első időkben legalábbis - ezért a játékosoknak kellenek olyan alteratívák, amikkel kedvezőbb feltételeket tudnak teremteni a megélhetésükhöz.Ezeket nézzük meg.

Alapvető tény, hogy egy ember nem az állampolgársága után adózik, hanem a munkája után. Tehát ha egy magyar állampolgár mondjuk Ausztriában dolgozik, akkor az osztrák adóterhek terhelik őt is, a munkáltatóját is. Namost amennyiben az osztrák sógoroknak fizeti az adót, az osztrák adótörvények vonatkoznak rá, amiben pedig nem szerepel egyenlőre az online póker szabályozása. Legelső alternatívaként felvetődik a külföldi munkavállalás, akár névlegesen, akár ténylegesen, a lényeg az, hogy az osztrák adóterhek vonatkozzanak rá. Az ottani fizetés is természetesen ottani bankszámlára érkezik, ami hozza magával, hogy nyitni kell egy ottani számlát, ami a neveden van, ergo lehet vele felutalást végezni. Hátránya sajnálatos módon az, hogy a már beregisztrált termekbe még egy accountot nem lehet nyitni. Erre hirtelenjében egy megoldást találtam ki, mégpedig azt, hogy írni kell a törvény behozatala előtt a teremnek egy emailt, hogy véglegesen töröljék a regisztrációnkat, valamilyen indokkal, pl sorozatosan hozzáférnek illegális felhasználók, stb... ez egyáltalán nem biztos, hogy működik, addig valamit ki kell találni rá, ha más nem, akkor a még be nem regisztrált termeket kell igénybe venni.

Másik variáció, hogy írni kell a supportnak, hogy lakcím változás történt, valamint munkahely váltás, ráadásul más országban, tehát kérjük a HUN-t lecserélni.

Akárhogy is, ehhez valószínű, hogy tényleg határon túlra kell telepedni, ha nem is messzire, de olyan távolságra, hogy biztonságos külföldi internetszolgáltatót tudjunk igénybe venni. Ezzel kapcsolatban vannak terveim egy határon innen, de határközeli településen egy online poker"paradise"-t létrehozni, ahol már a külföldi mobilszolgáltatótól kapott internetet lehet használni. Mert a tiltást a magyar szolgáltatóknak fogják kiadni, hogy nem engedhetik az ip címeket a magyar engedély nélküli terembe felkapcsolódni. Azt nem hiszem, hogy ezt nem lehetne kikerülni, mindazonáltal ehhez a teremnek is szemet kell hunyni, és több millió dolláros koncessziós díjat, és büntetést nem valószínű, hogy kockáztatni fognak ezért.

Mindent összegegezve a lényeg az, hogy az otthon ülő kimozdulni nem kívánó játékosoknak is meg kell mozdulnia. Ha csak egy rövid időre is, de muszáj lesz.

Február 2-án múlt 3 éve, hogy indult az oldal.

Happy B-Day

Három éve kezdtem a blog írását. Azt gondoltam, hogy néhány hónap alatt elfogy a mondanivalóm, és akkor ez is csak egy fellángolás lesz, mint majdnem minden, amibe életem során belefogtam. Aztán néha kisebb nagyobb szünetekkel tarkítva eljutott az oldal egy olyan szintre, hogy olyan statisztikával rendelkezem, amit el sem képzeltem előzőleg.
Most is emlékszem, hogy hol, mikor, és milyen körülmények között kezdtem az egészet: egyetemista voltam Budapesten, és egyik nagyon kedves barátomnál laktam albérletben. 3+1-es, ritkán 10+2-es versenyekre jártam a Lurdyba játszani, de javarészt abban a fél szobában töltöttem időm nagy részét. Innen indult el.
Egyik ismerősöm nemrég kezdte el olvasni a blogot az elejétől kezdve, és furcsak volt, mikor azt mondta, hogy milyen irgalmatlan hülyeségeket írtam az elején. El is felejtettem, ezért picit visszaolvastam, rájöttem igaza volt. A fejlődési szakasz legelején voltam, és sok baromságot hordtam össze. Mégis azt gondolom, nem akarom kitörölni azokat a bejegyzéseket több ok miatt is. Egyrészt mert a blog célja még mindig ugyanaz, mint amikor indult: fejlődést elősegítő gondolatok összessége, ami segíthet más játékosnak, de legfőképpen nekem abban, hogy bizonyos gondolatok letisztázódjanak a fejemben. Másrészt pedig azért, mert később visszaolvasva látni akarom majd azt, hogy milyen úton haladtam végig addig, mire valahova elértem.
Az eltelt évek alatt tulajdonképpen folyamatosan a póker körül forgott az életem: annyira meghatározó szerepet játszott, hogy időm 70%-át ez tette, teszi ki: cikkírás, olvasás, oktatóvideók, plusz nem mellékesen a játék.
Ebben közrejátszott, hogy saját magamon kívül nem kellett túlságosan máshoz alkalmazkodnom, viszonylag szabad kezem volt, és bár sokmindent feláldoztam, már most is azt mondhatom, hogy megérte, pedig még azokat a célokat, amiket kitűztem, csak részben sikerült teljesíteni. Mivel a póker egy külön iparággá fejlődött az elmúlt időszakban, és látva a játék fejlődésének tendenciáját, úgy gondolom, hogy ezt másképp nem lehet csinálni. Ez egy teljesítmény orientált gépezet, ahol a folyamatosan profitábilis döntések határozzák meg a sikert.
Félelmetes volt visszaolvasni mindazt, amit az évek alatt összeírogattam. Rengeteg pozitív visszajelzést, felkérést kaptam az elmúlt időszakokban, aminek lehetőségeimhez mérten igyekeztem eleget tenni. Ritkán fordult csak az elő, hogy azt mondtam, most nem tudok miről írni. Érkeztek, érkeznek a pozitív visszajelzések, és remélem még mindig találtok olyan dolgokat, ami segít a játékban való fejlődéshez.
Észrevehettétek, hogy az elmúlt időszakban kikerül néhány mix is az oldalra, leginkább azért, mert így tudtam ismerősöknek legkönnyebben eljuttatni a zenéket. Mindenkinek jó szórakozást kívánok hozzá, visszajelzéseket arra is szívesen várok.
A másik, ami felkerült az oldalra, az a RoyalBonus-nak a logója. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez nem fizetett hirdetés, mindösszesen kettő dolog miatt kerül fel a link: 1. nagyon jó kapcsolatban állok az oldal szerkesztőjével 2. tényleg jónak találom az oldalt, színvonalas, foglalkoznak vele, mindenkinek ajánlani tudom.
Az idei év tervezésénél teljesen elfelejtkeztem a bloggal kapcsolatos teendőkről, igazából nem tudom, hogy mivel tudnám, illetve hogy szükség van e egyáltalán valami fejlesztésre vele kapcsolatban. Bárkinek van ötlete, szívesen meghallgatom.

Végezetül néhány alapszabály, illetve megállapítás, amit az elmúlt évek alatt a játékkal kapcsolatban tapasztaltam

1. A póker egy tudáson alapuló játék, amelyben szerepe van a szerencsének. Nem szerencsejáték, nem hazárdjáték, de szerepe van a szerencsének.
2. A játékosok nagy része túlértékeli a saját játéktudását. Különös ismertetőjelük, hogy megmagyaráznak adott helyzeteket, partikat, hogy bizonyítsák saját képességeiket. A jó játékosok nagyon ritkán, és általában csak akkor, ha kérdezik őket, de akkor sem magyaráznak, hanem elemeznek partikat.
3. Aki komolyan veszi a játékot: nem lehet egyszerre pénzkereseti lehetőségként, és hobbiként tekinteni a játékra. Munkával pénzt keresel, a hobbi pedig pénzbe kerül. A néha nyer, néha veszít pedig a szerencsejáték. Mindenki döntse el magában, melyiket választja
4. Bármennyi videot nézhetsz, bármennyi cikket olvashatsz, ha az ottani dolgokat nem tudod adaptálni a játékodba. Fogadd el a jobb játékosok tanácsát, de értékeld át magadban. Ha feltétel nélkül elfogadsz mindent, akkor könnyen tévútra vezethetnek.
5. Ha a póker a munkád, elengedhetetlen, hogy naprakész légy benne: friss hírek, törvények, adott esetben b-tervek. Versenysorozatok, ellenfelek, szoftverek, MINDEN. Hiszen a munkádról van szó.

Néhány évvel ezelőtt, amikor az emberek komolyabban kezdtek foglalkozni a pókerrel, a tv-s műsorok nézettsége pedig nőtt, megfigyelhető volt, hogy a jó játékosok marketingszempontból jót tesznek a teremnek, éppen ezért felöltöztették őket mindenféle csini reklámcuccba, hogy abban tetszelegjenek a versenyeken, majd kötelezővé is tették egyes esetekben a promóciós ruha viselését. Aztán ahogy haladt előre az idő, a termek kitalálták, hogy a hűséges játékosoknak szintén adnak promóciós cuccokat, reklámanyagokat, mert ezzel is tudják népszerűsíteni a termet. Szép kezdeményezés volt akkor. Mára azonban ez egy picit átalakult...

Ha valaki elkezd játszani egy online teremben mondjuk a sokak által annyira kedvelt ingyenötvendollárral, illetve minimális kezdőtőkével, és van egy minimális akaratereje, annyi hűségpontot tud össszeszedni, amiből tud magának rendelni alaphelyzetben egy sapkát és egy pólót. Másik variáció a különböző freeroll ligák, ahol a helyezetteknek promóciós anyagokat, úgy mint sapkát, pólót, ticketet osztanak szét. Ez két olyan sarkalatos pont, amivel nem értek egyet.

1. Az, aki elbukik a teremben 50, 100, 200 dollárt, már lehetősége van rá, hogy a terem logójával ellátott ruhát megrendelje. Mindettől függetlenül ő egy veszettül rossz játékos is lehet. Van előnye is annak, hogy a fisheket is "felpólózzuk", mondván én is itt játszok, gyere ide, nyerd el a pénzemet, de az a közeg, ahol megjelenik általánosságban nem arra van kihegyezve, hogy gyenge játékos ott játszik, én is ott akarok. Bosszantóan képzetlen játékosok szerezhetnek promóciós cuccokat, ami tömegvonzás terén biztos, hogy célravezető, mindazonáltal minőség szempontjából nagyon meredek lejtő.

2. Freeroll ligák. Az előző gondolatmenetből kiindulva: Ha totál vesztő játékosokat is felöltöztetnek, miért akarják, hogy a termet képviseljék olyan játékosok, akik még egy szemernyi pénzt sem hajlandóak befizetni, bekockáztatni, hogy egy promós cuccra össze tudja kaparni a hűségpontjait. Nevetséges játék megy a freerollokon, ez köztudott, és nem tudom, hogy miért jó a vakok között a fél szemöldökűt kiemelni.

Amikor valaki sokat játszik az adott teremben, egy idő után akár komplett ruhatárat válthat magának, amik már inkább minőségi cuccokból állnak, és ez meg is látszik rajtuk. Ez dícséretes, hiszen ők valódi értéket képviselnek a teremnek, akár nemzetközi akár mindennapos helyi játékokon vesznek részt. Ami viszont óriási negatív reklám, amikor a büdös, ápolatlan, adott esetben részeg, de mindenképpen - köztudomásúan - buta játékos jelenik meg a terem által viselt logóval egy kártyateremben, egy olyan pólóval, ami vagy kicsi, vagy nagy rá, ha pedig éppen jó, akkor kinyúlt, kifakult, túlmosott. Sajnos ezek is reklámértéket képviselnek, csak éppen a negatív reklámmal, nem feltétlenül előnyös egyetlen teremnek sem.

Át kellene értékelniük a termeknek azt, hogy milyen közegben kik képviselhetik őket: Nemzetközi tornákon ezt az ügynökök megoldják, viszont a másik részlet, ami nem más, mint a helyközi, mindennapi játékok, ahol szintén reklámértékkel kell, hogy bírjon, ha valaki viseli a terem logóját. Büszkeséggel kellene az utolsó pólót is viselni a játékosnak, hiszen azt mutatja, hogy igen, ebben a teremben játszom, jó játékos vagyok, azért kaptam ezeket a cuccokat, megdolgoztam érte, és büszke vagyok rá. Nem pedig azt kellene látniuk a többi játékosnak, hogy igen, elbuktam 50 dollárt, de egy este alatt szereztem egy ilyen pólót.

Ezek a játékosok nem csak egy termet, egy színvonalat kellene, hogy képviseljenek. És nem milliószámra kéne a promóciós cuccokat gyártani, hanem úgy, hogy legyen értékük.

Létezik egy külön állatfaj, amit napjainkban póker játékosnak nevezünk. Van sok különleges ismertetőjele, de összességében elmondható, hogy életvitele sokban különbözik az átlag embertől. Az ünnep nem feltétlenül mindig ünnep, a pihenőnap rendszerint munkanap, a hétköznap is mást jelent. Nézzük meg, hogyan fér bele ebbe az életvitelbe a Karácsony.

Első körben nézzük a hobbijátékosokat. Aki szórakozásból játszik úgymond napi szinten, az leginkább a játék hiányát érzi meg. Nem véletlen az, hogy karácsonykor megugrik az online póker játékosállománya, illetve 25-én már olyan játékosállományra lehet játékot építeni, amire csak kivételes napokon.A hobbijátékos igényli a játékot, ezzel baj nincs, meg kell adni neki az örömet, hiszen ha a családjával akarná tölteni az idejét, akkor nem járna pókerezni.

A másik oldalt viszont kicsivel részletesebben kell megvizsgálni. Egy hivatásos játékos ugyanis másképp szemléli a Karácsonyt. Elsősorban ugyanis a naptárt nézi a játékos, hogy milyen napra esik az ünnep, egy ugyanis bizonyos: a vasárnap felülír bármilyen pirosbetűs, illetve nem pirosbetűs ünnepet. A vasárnap mindig lehetőség, mindig több pénz gyűlik össze, azt kihagyni leginkább olyan, mintha egy autószerelő egész héten javítana egy kocsit, majd a hét végén a motort nem rakja vissza bele.
A mai világban az ünnep túlságosan fel van fújva, ez köztudott, és leginkább csak a szent este, ami megmarad szertartásosan, bár sokszor ez is csak a családi vacsoráig tart, hiszen a leleményes vendéglátós nem véletlenül nyit ki pont szenteste...Egy dolgot viszont sikerült megfigyelnem az elmúlt néhány év alatt: ha az ember Karácsonykor játszik, sokkal veszteségesebb, mint egy átlagos nap. Nyilván ez nem számosítható egy egy napra, de feltűnően kevesebb eredményt tudok elérni egy Karácsonyi session alatt. Kerestem az okát, és meg is találtam, nem is kellett sokáig keresnem. A Karácsony ugyanis egy lelki kiegyensúlyozatlanságot ad az emberek jelentős százalékának. Ez furcsán hangzik, de így van. Következik ez pedig az azt megelőző takarításból, fafaragásból, különböző kötelező előkészületekből, ami során az ember gyülemlik fel negatív energiával, majd ezek után ül le játszani a gép elé. Biztos vannak sokan, akit ezek nem érintenek, nekem viszont feltűnően sokat romlik ilyenkor a játékom.

Éppen ezért azt találtam ki, hogy mivel a játék mellett egyébként is vannak olyan - a játékkal kapcsolatos - dolgok, amiket el kell végezni, ezért ezt a három napot rászánom arra, hogy az összes ilyen dolgot elvégezzem. Ezek a dolgok pedig a következők.

1. Jövőév előkészítése

a. Hetiterv készítése

b. Negyedéves terv készítése

c. éves terv készítése

d. Célfüzet készítése

2. Előző év összesítése

a. Statisztikák összegyűjtése

b. Grafikonok kielemzése

c. Teljes profitkép összeállítása

d. Bevétel - Kiadás összesítése

3. Életmódváltással kapcsolatos dolgok

a. edzésterv kialakítása

b. étkezési rend felállítása

c. életkörülményekre való változások tervezete

4. Oktatás

a. Oktatóvideók

b. Fórumok

c. Handelemzések

d. Cikkek

Úgy gondolom, hogy ezeket nem kell külön megmagyarázni, hiszen nagyjából világos, hogy melyik miért fontos. Sokan hivatkoznak arra, hogy azért nem terveznek ilyen részletesen, mert nem tudják betartani. Erre azt tudom mondani, hogy ha két három napig tudja az ember valamihez tartani magát, az már több, mintha azt sem tette volna meg. Így az ünnep végefelé úgy tűnik, hogy ez a három nap kevés a fentebb felsorolt feladatokhoz, de úgy gondolom, hogy aki egy hajtós évet tud maga mögött, az megengedheti magának akár, hogy egy hét szabadságot kivegyen, ne játsszon, és ezekre a dolgokra fordítsa az időt. Nem fogom ezeknek a dolgoknak a fontosságát hangoztatni, hiszen aki fontosnak tartja, az úgyis megcsinálja, nekik nem kell erőltetni, mert a végén átbillennek a ló túloldalára, és a játék rovására fog menni a tervezgetés, aki pedig nem tartja fontosnak, azt sem megvezetni, sem megtéríteni nem akarom. Ezen a szinten szeretem, ha egy minimális rendszeresség van az életemben, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, és jobban tudok a játékra koncentrálni, hogyha tudom, hogy ezek a hátam mögött vannak. A hirtelen jött stresszt úgy gondolom jól tudom kezelni, a mindennapit kevésbé, és azt hiszem, ez az egyik része, ami segít azon túllendülni. Van elég gondja az embernek napjában, hogy még a bizonytalan dolgok is ezt megnehezítsék.Szóval azt tudom tanácsolni, hogy az elkövetkezendő hetet aki teheti inkább tervezéssel, fejlődéssel töltse, mint játékkal. Erre ugyanis ott volt az egész év, a végén nem érdemes kapkodni, mert az csak hibát szül legtöbbször. Persze ha megtervezett cél eléréséhez szükséges, akkor még egy kicsit összeszorított foggal neki kell feküdni, de akkor is számítani kell arra, hogy az azt követő időben egy kicsi pihenést beiktatni. A mákos bejgliből pedig lehetőleg mértékkel...

A pókerről napjainkban kialakult képet nagyban meghatározta egy momentum, ami nem volt más, mint a Rounders, más néven Pókerarcok című film. Nagyon jó szereposztás, egyedi történet, és egy olyan új világot nyitott meg emberek előtt, amiben soha nem tudták volna elképzelni magukat, és ebből kifolyólag gyökeresen megváltoztatta az életüket.

Mondhatjuk azt, hogy aki napi szinten pókerezik, szinte biztos, hogy látta ezt a "kultfilmet". Sikere is megvolt, ez nem vitatható, a folytatás viszont egyetlen dolgon elcsúszott, ez pedig nem más, mint a stúdiók közötti együttműködés. Most ez az akadály is elhárult az útból, és szinte biztosra mondják a film folytatását. Ettől viszont egyik szemem sír, a másik nevet. Azért is mert...

Amikor ez a film készült, több dolog hiányzott: nem volt a póker ennyire népszerű, mint napjainban. Egy szűkebb réteget mozgatott meg, azokat viszont nagyon megérintette. A másik dolog, ami hiányzott, az az online termek jelentősége, ami napjainban meghatározó szerepet tölt be a játékban. A harmadik pedig nem más, mint a sztárok, és prok által körülrajongott világ. Voltak kiemelkedő játékosok, akiket szinte félistenként tiszteltek játékuk miatt. Mára viszont oda jutott a világ, annyit fejlődött a játék, hogy nagyon sokan ezek közül nem tudnak lépést tartani a játékkal, és mindössze az időben eltöltött rutin szól mellettük, ami valljuk be baromság, hiszen ha egy csöpögő csapból akarom megtölteni a vödröt, az tovább tart, mintha slaggal telenyomatom.

Visszatérve ez előbb említett dolgokhoz félelmeim vannak a filmmel kapcsolatban. A póker ugyanis kinőtte magát mára üzletággá, mi több, létformává, sporttá, nevezhetjük akárhogy. A lényeg, hogy ugyanaz a cukrozott takony öleli körül, mint az összes olyan dolgot, ami a médiával kapcsolatos. Szerintem elkerülhetetlen, hogy ez a reklámkamoányoktól rogyadozó világ ne határozza meg a filmet - egy olyan filmnek a folytatását, ami kultfilm. Mi több, nem csak hogy meghatározza, hanem erre is fog épülni. A forgatókönyvben ugyanis úgy kezdődik a történet, hogy Mike egy neves terem leigazolt játékosa. Na most ezen olyan ölre fognak menni a vezető termek, hogy öröm lesz nézni. Két lehetőség van: 1. Kitalálnak egy fiktív pokersite-ot 2. A nagyon lecsapnak rá. Onnan viszont bele fognak szólni a készülésébe is a filmnek. Tartok tőle, hogy ez tönkreteheti az egészet, mert a saját játékosok sztárolása, a konkurencia kizárása, és a csöpögős maszlag mind meg fog jelenni. Nincs szükség arra, hogy akár Rounders2 - PS, akár FT szlogennel, meg a többivel jelenjen meg. Ez ugyanis szerintem teljesen töknreteheti egy film témáját, mondanivalóját, az egész szerkezetét, mert a támogató biztosan bele fog szólni a forgatókönyvbe.

A legjobb az lenne szerintem, ha egy teljesen más névvel jelenne meg, nem pedig Rounders2 néven, hanem mondjuk úgy, mint az X-men sorozatban a Wolverine, ezzel könnyebb lehet elérni azt, hogy egy elhibázott folytatással csorba essen egy kultfilm renoméján.

Reméljük a legjobbakat, azt, hogy olyan filmet kapunk, ami méltó egy folytatásra, és nem szűrődik bele sem Hollywood taknya, sem A Nagyok rivalizálása, sem a reklámdömping. És bízzunk abban, hogy nem fognak sorozatot csinálni belőle, mint sok más filmbből, bár ahhoz olyan ütős forgatókönyvvéget kell kreálni, ami méltó lezárása lesz a történetnek.

Miközben olvasgatom a híreket a különböző portálokon, szemembe tűnt egy megállapítás, ez pedig nem más, mint a játékosoknál számokkal dobálózni egyenleg címén. Ezek általában egy bizonyos időt kellene, hogy magába foglaljanak, és az ezalatt szerzett hasznot, illetve veszteséget jelentik. Viszont mostanában az egyenlegszámolás egy speciális módját választják egyesek, ez pedig nem más, mint két kiemelkedő eredményt szembeállítva egymással számolják ki az adott játékos idő alatt szerzett/vesztett egyenlegét.

A bankrollmenedzsment mellett mostanában elterjedt adott időszakra vonatkozó egyenleg azért terjedt el napjainkban, mert a profi játékosok közül csak nagyon ritkán találunk olyat, akinek a teljes bankrollja nyitott könyv a világ előtt. Ennek nyilván meg van az oka, senki nem szeretné, ha az adóhivatal bejelentkezne a pénz egy jelképesen bántó részéért. A másik ok, amiért elterjedhetett, mert sok játékosnak nincs relative bankrollja, hiszen van más vállalkozása is, ami a pókerrel kapcsolatos, és az abból befolyó pénzeket illetve feleslegesen fennmaradt egyéb jövedelmeit nem különíti el teljesen.

Éppen ezért egy adott időszakra vonatkozó egyenlegekről beszélünk, de ezek nem tükrözik a valóságot több okból is. Először is, mert egyenleget nem hasraütés-szerűen számolunk, nem bizonyos eredményeket emelünk ki, hanem egy bizonyos időszakot, és úgy látszik, hogy erről sokan elfelejtkeznek. Nagyszerű módszer ez bulvárhírek gerjesztésére, és bizonyos játékosokkal kapcsolatos valótlan hírek kreálására.

Vegyünk egy adott játékost, aki mind live, mind online sikeres játékos, és szépen gyarapítja a tőkéjét, és mindkét fajta játék a megélhetéséhez tartozik. Az egyenleg kimutatásoknál nem látjuk azokat a járulékos költségeket, amelyek mindennapjait terhelik, vagy amire egyébként is költ. A lényeg viszont az, hogy ennek a játékosnak a live eredményeit nem emelhetjük ki, és nem mondhatjuk azt, hogy ezidő alatt ennyi és ennyi pénzt nyert, vagy bukott, ha pl az online eredményei nincsenek benne. Nem is beszélve pl a fogadásokról, amit szintén a pénzből, mint megélhetési eszközből vesz le.

Egyenlegszámolásnál figyelnünk kell néhány dologra. Elsőként hogy kellő időintervallumot vegyünk figyelembe. Kettő nap alatt történt pénzmozgás nem mérvadó egy olyan játékban, ahol a downswing nem megfelelő kezelése tönkretehet egy bármilyen jó játékost. A másik fontos dolog, hogy az adott intervallum alatt megfelelő mennyiségű adatot tudjunk figyelembe venni. Ha ugyanis úgy vizsgálunk egy hónapos intervallumot, hogy abból két hetet nem játszottunk, azzal megint fals képet kapunk. A harmadik fontos dolog pedig az, hogy minden járulékos költséget hozzávegyünk, illetve a "munkaként" eltöltött időnek - ebbe a tanulási folyamatok nem tartoznak bele - az egészét vizsgáljuk, ne pedig csak azt, amit akarunk. Annak akkor lehet szerepe, ha összekívánjuk vetni a különböző munkafolyamatokat hasznosságuk szempontjából (mennyit termelsz adott idő alatt live cg-en, mennyit online).

Végezetül csak annyit, hogy amikor hírekben olvasunk arról, hogy adott játékos ebben az évben ennyi plusszal zárt, ennyit bukott..stb ezektől ne essünk hasra. Ez ugyanis csak a töredéke annak a munkának, amit az a játékos belefektetett. Ebből tehát semmiképpen sem kaphatunk teljes képet. Valószínű, hogy minden játékos csak magáról kaphat teljes képet ilyenkor, bár előfordulhat, hogy még úgy sem.

Sok játékos kérdezi, hogy hogyan fejlődhetne, mi az, amitől jobb játékossá válik. Aki ezt ténylegesen komolyan gondolja, annak nagyon sok lehetősége van, elsősorban azt szoktam javasolni a játékosoknak, hogy fel kell építeni egy erős alapot, hogy tisztába kerüljön a játékos a pókerrel, mint logikai játékkal. Ebbe beletartoznak a százalékok, esélyek ismerete, igazából rengeteg olyan dolog, amit most nincs értelme felsorolni. A lényeg az, hogy szóba kerülnek a különböző videók, oktató anyagok. Ez az egyik pont, amikor elválik a szar a májtól. Az átlagos játékos ugyanis ebből milyen következtetést von le? Ülök a tévé előtt, nézem ahogy pókereznek, és majd én is fogok tudni játszani, sőt, jobban játszani, mint bármi más. Kedves hölgyek urak, sajnálatos módon nem így van.

A különböző tv-s műsorokról korábban már szó volt. Nézzük meg viszont azt, hogy mi az, amit a tv-ben látunk: Profi játszik Amatőrrel/ Profi játszik Profival. Ezek legtöbbször olyan tétek, amiken átlagos játékos soha nem fog játszani. Ami pedig ilyenkor a tv-ben történik, azt ismerjük: vannak játékosok, és pókereznek, ugyanúgy, mint mi bármikor. Ugyanúgy check, reise, fold opciók vannak, és ugyanúgy zsetonnal játszanak. Ettől függetlenül az, amit ott látunk, az teljesen különbözik a hétköznapi játéktól.

Tanulásról akkor beszélhetünk, ha olyan célzattal nézzük az adott videót, hogy egy játékos által hozott döntés hátterét ki tudjuk találni. Ez azért fontos, mert az adott gondolatmenetet adoptálhatjuk később a saját játékunkba. Ezért mondhatjuk azt, hogy a videókból való tanuláshoz elengedhetetlen a többszintű gondolkodás: az, hogy átlássuk, miért hozta az adott helyzetben a játékos azt a döntést. Ha nincs meg a megfelelő tudás, nagyon sokszor helytelen következtetéseket vonunk le. A legegyszerűbben talán úgy magyarázható el, hogy az adott játékos által hozott döntés pl 5 szintű gondolatmenetet foglal magába, de a játékos, aki nézi, csak 3, illetve 1 szintű gondolatokat képes csak feldolgozni. Ettől függetlenül lehet, hogy ez a saját szintjén helyesnek minősül, illetve az a szintű gondolat is elegendő hozzá, hogy javítson a játékán, mégsem éri el a célját 100%-osan a tanulás.

Úgy gondolom, hogy a játékosok nagy részének, akik fejlődni akarnak, nem a különböző videók (természetesen ez a tv műsorokra vonatkozik, az interneten található oktatóvideók más napra tartoznak) a megfelelőek arra, hogy 100%-osan fejlődjön a játékuk. Ezeket a videókat inkább csak szórakozás jelleg érdemes nézni egyenlőre, hiszen egy játékos, aki nem rendelkezik megfelelő háttérrel nem fogja megérteni pl Durrr játékát. Sokszor pedig előfordul az is, hogy helytelen következtetésekre jut a játékos, és azt adaptálja játékába, amiből később keletkeznek a sztereotípiák, és a stabil vesztés.

Itt gyakorlatilag az önképzésről beszélünk, illetve arról, hogy egy játékos saját magát fejleszti, ezt pedig videók segítségével akarja elérni. Ennek van egy alapköve, ez pedig nem más, mint az önálló gondolat teremtés, és véleményalkotás. Ez az, ami nagyon sok emberből hiányzik. Amennyiben ez nincs meg valakiben, akkor ezeket a videókat nézve nem fog tudni fejlődni, hiszen nem a miérteken fogja törni a fejét, hanem a már megtanult ismereteit akarja ráerőltetni egyéni formában, és ezekre fog csak visszaigazolást kapni. A gondolatteremtés és véleményalkotás fejleszthető, bár akinél ezt a részt kell fejleszteni, annál nem hiszem, hogy a pókerben kellene ezt elkezdeni.

Ha egy játékos kitartóan küzd azért, hogy fejlődjön, el fogja érni azt a szintet, amikor ezeket a videókat is tanulási szándékkal fogja nézni. Egy kezdő, illetve közepes játékosnak semmiképpen nem ajánlom, mert akarva akaratlanul hatással lesz a játékára, és egyáltalán nem biztos, hogy a jó irányba fog fejlődni tőle. Egy eleve rossz alapkoncepciót pedig utána sokkal nehezebb visszaterelni a helyes kerékvágásba, mint a helyes úton tartani.

Ha valaki pedig mindenáron ezekből a videókból akar tanulni, annak azt tudom tanácsolni, hogy semmiképpen se egyedül tegye. Kell egy tapasztaltabb játékos, aki el tud magyarázni egy két olyan momentumot, ami fontos lehet, bár ilyenkor a hangsúly nem a videón van, hanem annak az embernek a tudásán, aki éppen segít a fejlődésben, hiszen a videóval mindösszesen csak szemlélteti a saját gondolatmenetét. Ez viszont már egy private coaching, nem pedig egy átlagos videónézegetős este.

A slowplay egy olyan hiba a matrixban, ami sok pókeres életét keseríti meg. Sokan negatív tartalmat tulajdonítanak neki, pedig ugyanúgy része lehet egy játékos fegyverarzenáljának, mint bármilyen másik move. A probléma általában ott kezdődik, hogy alaphelyzetben negatív mintával látjuk el ezt a kifejezést, és éppen ezért tartósan rossz lépésként kezeljük. Pedig a slowplay sokmindenre jó.

A slowplay azt jelenti, hogy egy adott lapkombinációt az általánosan elfogadottól jobban titkolva "lassabban" játsszuk meg. Mindezt tesszük azért, hogy a későbbi utcákon többet nyerjünk, illetve azért, hogy az ellenfelet több hibás lépésbe is belekényszerítsük, esetleg egy helytelen move-ra adjunk neki lehetőséget. Mindez egy dolgot jelent: több kockázatot vállalunk azért, hogy több profitot termeljünk. Ez bármilyen gazdasági helyzetben is megállja a helyét, több kockázat, több profit. Éppen ezért a slowplay esetében elsősorban azt kell eldöntenünk, hogy mekkora kockázatot kívánunk vállalni a partiban. Komolyan mérlegelni kell, hiszen minden egyes ilyen lépéssel kockázatot vállalunk. A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: a biztos profittal szemben a bizonytalan nyereség mennyire fontos.

Slowplay játék sokkal kevesebbszer célravezető, mint egy átlagos játékos gondolná. Befolyással van egyrészt a rólunk kialakult képre, valamint a hosszútávú nyereségünkre. Elsősorban szükséges hozzá egy minimálisan felépített image, amiből a játékosok következtetéseket vonnak le a játékunkkal kapcsolatban. Ilyenkor ugyanis részben arra építünk, hogy megzavarhatjuk az ellenfelünket egy szokatlan lépéssel. Még egyszer, ehhez az szükséges, hogy egy megfelelő kép alakuljon ki rólunk az asztalnál.

Mikor érdemes (nem is érdemes, inkább csak opcionális) használni a slowplay-t?

1. Kellően deep stackeknél. Fontos viszont hozzá a jó postflop játék, hogy a marginális kezeket tudjuk eldobni, értelmezni az ellenfelek licitálási mintáit, valamint betetetni egy gyengébb kézzel a teljes stacket. És ami még fontos, az az, hogy jó játékos legyen az ellenfelünk. Tudja értelmezni egy 4bet, 5bet lépést, és a rólunk kialakult képet, amibe ha nem fér bele más, egy 5betbe, mint KK+, akkor lehet fantázia a sunnyogásban. Nem kötelezően, de van értelme ennek a lépésnek.

2. Agresszív ellenfeleknél, illetve bet-fold kiemelkedően magas százalékértékkel rendelkező játékosoknál akkor, ha a cold call nagy valószínűséggel nem vonzza be a még mögöttünk ülő játékosokat.

3. Akkor, ha az előző állítás igaz, és mögöttünk egy kiemelkedően jó játékos ül, akinek tökéletes squeeze szituációt tudunk ezzel teremteni.

4. Notórius pozíciós emelővel szemben vakról marginális kezekkel (KK+) Velük szemben is inkább csak akkor, ha a bet-fold statja az átlagos fölött van.

Mindent összevetve mondhatjuk azt, hogy a slowplayt azért lehet egyes helyzetben alkalmazni, mert egy raise az adott szituációban profitábilis ugyan, de nincs egyenes arányban a vállalt kockázattal a nyereség függvényében.

Mikor nem érdemes slowplayt használni

Az összes többi esetben. Erről nagyon sok mindent nem lehet írni, hiszen a slowplay alkalmazása hosszútávon veszteséges. Egy aggro játékos, aki minden floppon cont betel, hátulról ha becheckel egy partit, az sokszor gyanúsabb, mintha emelne.

Mondhatjuk azt, hogy a slowplayel lehetőséget adunk az ellennek arra, hogy az adott esetben a későbbi utcán találjon valamit, illetve arra, hogy lejavuljon, és ha nem sikerült, akkor egy blöfföt tudjunk indukálni a részéről.

A slowplay során elő fog fordulni, hogy az ellenfél tényleg lejavul minket, de ezt nem lehet zokon venni. A döntés ugyanis a mi kezünkben volt arra nézve, hogy mennyi kockázatot akarunk vállalni, és ha ez azzal jár, hogy túlhúznak egy partiban, az fájó, mégis a saját döntésünk. Nem célszerű badbeatként emlegetni, hiszen sokkal inkább a helytelennek nem feltétlenül nevezhető, mégis az átlagostól eltérő megjátszási módszer vezetett oda, ahol a partinak vége lett.

Kiforratlan játékstílussal rendelkező játékosoknak, illetve kezdőknek nem javasolt ez a lépés. Sokkal több olyan momentum van ugyanis egy kéz lassú megjátszásakor, amikor egy adott helyzetben nehéz döntést kell hozni, vagy eleve helytelen helyzetben kezdi el valaki a lassú játékot. Éppen ezért nem is igazán nevezhető önálló move-nak, inkább csak egy olyan opciónak, ami image-ünkre is hatással van, de lehetőséget ad többletzseton elnyerésére egy kulcspartiban. Persze csak ha minden klappol hozzá.

Üdvözlöm a legújabb lájkolót, Balogh Tamást. Nem felejtettem el a találkozót, még idén összehozzuk!

Egy versenyen való részvétel legtöbbször egy dolog miatt történik, ez pedig nem más, mint az első néhány helyért járó pénzdíjazás. Mostanában egymást érik a közepes, és nagy nevezési díjú versenyek, így a játékosoknak van lehetőségük válogatni. Ilyenkor persze a játszhatóság és a profi szervezés az, ami a pénzen felül számít egy játékosnak. Vannak viszont olyan versenyek, amelyek némi multtal rendelkeznek, egyes körökben pedig a rajtuk való részvétel szinte kötelező. Ilyen például a mi Main Eventünk, a BPO is, ami köztudottan nem a jó szervezésről, és a profizmusról híres. Mindamellett kis hazánk szinte összes pro játékosa képviselteti magát rajta.

A BPO-n nyerni egy magyar játékosnak többet jelent az általános pénzdíjazásnál. Ha ugyanis egy magyar játékos egy nemzetközi versenyen ér el eredményt, nyer néhányszázezer, vagy éppenséggel millió dollárt, arról kevesebbet hallani, mint arról, aki a BPO-n maga mögé utasít 350 embert. Jóval nagyobb médiavisszhangot kap az, aki BPO-t nyer. Egy átlag újságolvasó pedig ha valakire úgy hivatkoznak, mint BPO nyertes, sokkal jobban fog emlékezni, mint pl Koroknai Andrisra.

A BPO nem a legnagyobb Buy-in-ű, legprofibban megszervezett, legnehezebb mezőnyű event. Mégis működik, majdnem telt házzal, nagy visszhangot keltve. A szervezők gondolom várnak valamit az eventtől, bár nem látom a fejlődést, amelyet elvárhatnánk évről évre. Kicsit úgy érzem, hogy megrekedt egy szinten, és megelégszenek azzal a pénzzel, amit az event hoz magával.

Fejlődik a játék, fejlődnek a versenyszervezők, és remélhetőleg a magyar törvényhozás is fejlődni fog olyan szinten, hogy ennek ne álljon az útjába. Azt nem mondom, hogy ki kell venni a kaszinók kezéből a szervezést, mert ez nem így van. A világ legnagyobb kaszinói szervezik a legnagyobb versenyeket, viszont azok külön részleggel rendelkeznek ehhez. Szerintem ha a kaszinók akartak volna ezen a vonalon hazánkban terjeszkedni, akkor ez a szűk év elég lett volna ahhoz, hogy monopol helyzetbe kerüljenek. Szerencsére, balszerencséjükre ezt nem tették. A háttér nyilván ettől azért összetettebb, mégsem nagyon tudom felfogni, hogy mondjuk egy jól szervezett rendszerrel működő kaszinó kártyatermi részlege adott monopol helyzetben mindössze annyi pénzt termelt volna, amit csak úgy ki lehet dobni az ablakon.

Ezzel nem foglalkozva elindultak a kártyatermek, amik jelentősen korlátozva ugyan, de kezdik kielégíteni a játékosok igényeit egy két kivételtől eltekintve.

Egy dolog viszont biztos: presztizs-jellegű versenyt egy évben csak egyet lehet szervezni. A probléma akkor fog kezdődni, ha a törvényt némiképpen átalakítva nemzetközi versenyek széles palettája fogja fogadni a játékosokat, a BPO pedig háttérbe szorul. Azt nem mondom, hogy akkor késő lesz ezzel foglalkozni, viszont ez egy olyan előrejelzés, amit könnyű belátni a szervezőknek.

Annyit tudok tanácsolni minden versenyszervezőnek, hogy figyeljen a következőkre:

1. Vannak nagyobb tapasztalattal rendelkező emberek, akiknek érdemes kikérni a véleményét.

2. A játékosok hisztis kurvák, mindig a saját érdekeiket tartják szem előtt, és mindgi a saját akaratukat akarják érvényesíteni. Viszont érdemes meghallgatni a véleményüket, és mérlegelni - ez felejti el sok ember -, hogy a tanács, amit adnak építő jellegű, támadó, vagy csak nyavalygás.

3. Egy szolgáltatást nyújtó helyen a rend, fegyelem, szervezettség elengedhetetlen. Ez magába foglalja a retorziókat is, amiről csak kis hazánkban felejtkeznek el. Sokszor előfordul, hogy az adott játékos annyit ront a terem helyzetén, hogy nem ér annyit a részvétele által befolyt pénzt, hiszen adott esetben többen lesznek, akik ennek a folyománya miatt nem fognak megjelenni a teremben.

A játékszervezés egy külön szakma, amit meg kell tanulni. Egyenlőre itthon csak néhány olyan játékszervezőt ismerek, akik előtt megemelem a kalapom, sajnálatos módon eddig nem a legális termekben fordultak elő.

Könnyebb egy jól szervezett versenyt felkapatni, mint arra várni, hogy presztízs értékűvé váljék. Ez csak keveseknek sikerült eddig itthon.

Amikor valaki elkezd pókerezni, sokszor a játék kedvéért teszi, de előbb utóbb eljut arra a pontra, hogy megfordul a fejében a póker, mint pénzkereseti lehetőség. Aztán van néhány "fanatikus", akiben felmerül a gondolat, hogy póker, mint pénzkereseti lehetőség. Mennyi pénzt lehet ezzel keresni? Meg tudnék e belőle élni? Ezek a gondolatok foglalkoztatják őket ilyenkor leginkább. Nézzünk ennek egy picit utána. A pókerjétékosok 90%-a stabil vesztő játékos. Az, hogy ezért a játéktudás hiánya, felindultság, vagy a következetesség hiánya okolható, ebből a szempontból mindegy. A lényeg az, hogy ott hagyják a pénzt. Ezt a pénzt van lehetőségünk felszedni.

Nézzük a legegyszerűbb esetet: SNG játékos, mondjuk 10%-os ROI-val. Ez nem kiemelkedő ROI, mégis sokmindent elárul. Ha egy 5$-os SNG-ket játszó játékosról van szó, az annyit jelent, hogy 50c-et keres minden lejátszott SNG-vel. Egy SnG grindernek nem okoz gondot egy este 50-et, vagy éppen 100-at lecsavarni. Így már pontos képet kapunk arról, hogy ha ez az adott játékos 20 napot játszik egy hónapban, napi 50SnG-t, az napjában 25$-t keres. Havi szinten az 500$. Kevésnek hangzik? Lehet hogy az. Persze ez egy nagyon visszafogott, lebutított becslés. A szomorú az egészben az, hogy ez az 500$ még mindig jóval meghaladja a magyar minimálbért...

Hölgyek urak, nem csalás, nem ámítás. Íme egy lehetőség, amivel pénzt lehet keresni. Egyszerűnek is hangzik, mindamellett, hogy nem az. Ahhoz ugyanis, hogy ezt a 10%-os ROI-t elérje valaki, egy stabilan jó játékosnak kell lenni

"Ezúton szeretném jelezni, hogy aki 10%-os ROI-val dobálózik tizenhuszonévesként, az vagy olvassa el mégegyszer, hogy mit jelent, vagy ne dobálózzon ilyen számokkal. Ugyanis ha valaki ezzel rendelkezik, nem 2k-s versenyeken fog live pokerezni - és már fenn tudja magát tartani mindennemű segítség nélkül."

Mondjuk azt, hogy egy jó játékos elkezd SnG-t játszani, és tegyük fel nem az utolsó 500$-ját akarja így megfialtatni. Csinál egy 10%-ot, és mondjuk olyan szerencsés helyzetben van, hogy nem kell a tőkéhez hozzányúlnia. Kettő hónap után olyan tőkéje van, hogy szintet tud lépni, és kb dupla annyit keresni.

Nem kezdem el cicomázni, hogy mennyi idő alatt mennyi pénzt lehet keresni. Sokat. És ami a legszebb az egészben, hogy mindez pofonegyszerűen számolható. A játék olyan move-okat tartalmazhat, ami bonyolultabb, mint ennek a kiszámítása.

Fontosabb, lényegesebb része a dolognak az, hogy hogyan lehet valakiből olyan jó SnG játékos, hogy ezt tudja produkálni. A tanuláson kívül talán csak egyetlen olyan része van, amin megbukhat a dolog, ez pedig az önfegyelem. Az, hogy valaki a downswingeket ugyanúgy tudja kezelni, mint a legnagyobb nyerőket. Persze mindez vonatkozik az összes többi játékra is, cg-re is, mtt-re is.

A tanulás részétől most eltekintünk, mivel most a stabilitás a fő. A statisztika alapján márpedig ez könnyen kiszámítható. És most minimális tőkéről beszélünk, és mégis olyan pénzekről, ami több, mint amennyiből mo-on emberek élnek. Akárhogy nézem, ez van annyira stabil pénz, és stabil meló, mint a legtöbb munka Magyarországon. És aki a pókert, mint munkát akarja kezelni, annak mindössze néhány kérdést kell feltennie.

- Akarok e napi x (mondjuk 5, azalatt 50SnG-t le lehet csavarni, vagy cg-men adott BB-t nyerni) órát délután/éjszaka ülni a számítógép előtt, és robotmunkát (gyakorlatilag mintha gépírás lenne) végezni az adott pénzösszegért?

- Tudom e ezt önállóan végezni, és tiltmentesen kezelni?

- Megvan e a megfelelő tudás a birtokomban, hogy ezt csináljam? (A játékosok, akik igennel válaszolnak, csak a felének van ténylegesen meg, pedig csak egy abc játékról beszélünk)

Akik ezt felismerték, már ebből élnek. A pókerben milliókról, milliárdokról beszélünk nap mint nap, azt viszont elfelejtjük, hogy vannak azok a játékosok, aki igazgatói, vagy még magasabb fizetéseket szednek össze havonta, és olyan jól élnek belőle, mint csak kevesen. Egyes embereknek lehet cél az is, hogy 500k Huf-ot keressen egy hónapban. Másoknak ez csak egy állomás a cél felé, mégis könnyebb útnak tűnik az, hogy egy stabil bér mellett tűz ki az ember saját maga elé célokat. A háttér megteremtése már csak szorgalom, alázat, és kitartás kérdése. Ezekben viszont mindenki találhat magának segítséget.

Axe, az első hely nélkül haza se gyere!

Üdvözlöm a legújabb Lájkolót Annamari személyében!

Manapság egyre inkább kezd kiépülni egy olyan rendszer, ami lehetővé teszi egy játékos számára, hogy ne csak véletlenszerűen összejött játékokon tudjon részt venni, hanem akár egy napirend, hetiterv, havi beosztáshoz is meg tudja tervezni azokat az eventeket, amelyeken részt kíván venni, és Istennek hála ez mára odáig jutott, hogy szinte minden alapon játszhatunk bármikor, amikor csak akarunk. Kis túlzással...

Nevadán, Atlantic City-n, és a legnagyobb amerikai kaszinókon kívül még néhány évvel ezelőtt nagyon keresnünk kellett, ha játékot akartunk magunknak találni: még Európában is gyerekcipőben járt a póker, nem hogy Magyarországon. Már akkor volt néhány olyan hely, ami általános elismertségnek örvendett, és bármikor találhattunk benne játékot, de ez ritka jelenség volt. Versenynaptárakkal, eventekkel akkor pedig még nem voltunk annyira eleresztve, mint manapság. Igaz, kevesebb volt az online pro-k állománya is, és az egész mezőny gyengébb volt. Annyira gyenge volt a mezőny, hogy egy közepesen jó live playernek nem volt szüksége arra, hogy estéken kívül is játsszon, ezek mellett a körülmények mellett is meg tudott élni. Aztán elkezdett fejlődni a játék, több online playa, keményedett a mezőny, és elkezdett szétválni az amatőrök, és a profik mezőnye. A profiknak nagy versenyeket rendeztek, az amatőrök többsége pedig a napi versenyek berkeibe húzódott. Volt viszont egy szomorú ténye ennek a szétválásnak: nem volt meg a lépcsősor. Illetve a lépcsősor megvolt, de hiányoztak róla óriási fokok, éppen ezért még a törtető, jó képességű játékosoknak is foggal körömmel kellett harcolniuk azért, hogy felkerüljenek a profikhoz. Itt aztán sokszor szembesültek azzal, hogy a sok pro játékos jóval gyengébb, mint amilyennek gondolták első látásra, és a magas téteken is átvették a hatalmat.

Térjünk vissza először a lépcsőhöz. Nehéz volt feljutni, éppen ezért az alacsony limiten játszó játékosok hamarabb fejlődtek, fejlődhettek, mint amilyen téten kellet volna játszaniuk. Ebből következett az, hogy sok nagyon jó játékossal találkozhatunk még ma is alacsony limiteken. Ezeknek a lépcsőfokoknak a hiányát tudta bepótolni az online poker, mivel egy olyan lineáris rendszert vonultatott fel, amin egy jó játékos amellett, hogy fejlődik, fokozatosan tudott szintet lépni. Kialakult az online pro-k kasztja, akik különös ismertetőjele az volt, hogy általában jobbak voltak a csak élőben játszó kollégáikkal szemben, mivel rövid idő alatt tudtak hihetetlen szintet fejlődni.

Ennek köszönhető, hogy már alacsonyabb szinten ki tudott alakulni egy olyan réteg, akik - a relative kis limitek ellenére is - pofátlanul sok pénzt tudtak keresni, egy egész életmódot fel tudtak rá építeni.

Viszont az online játékosok is általában játszanak élőben is. A lépcsőfokok hiánya miatt viszont nem tudtak azon a szinten játszani. Ennek úgy látszik, manapság egyre inkább vége. Ugyanis most ott tartunk, hogy egymást érik a különböző nemzetközi versenyek akár néhányszáz eurótól kezdődően. Ez volt az a szint, amiben sokáig nem volt lefedettség, és az EPT és WPT-ig nem volt másfajta verseny.

Ma viszont ott tartunk, hogy több szintet tudunk megkülönböztetni:

Elsősorban szeretném leszögezni, hogy 10k HUF (illetve 50$) alatti tornákat nem veszem figyelembe, szerintem mindenki tudja, miért. Aki nem, keressen meg, elmondom.

1. Weekly Tournaments - Azok a bizonyos versenyek, amik hetente, adott esetben havonta kerülnek megrendezésre.  100k HUF-ig találhatóak ebben buy-inok.

2. Low Buy-in Live Tours - Ebben igazából egy limitű Buy-in tartozik, ez pedig az 500€-s értékre hajaz. Ebből már éves szinten is elég sokat találunk, néha sokkal erősebb mezőnnyel lehet szembesülni, mint egy nagyobb szintű versenyen. PL: Chili Deepstack Open, Greek Poker Tour,

3. Middle Buy-in Live Tours - Hát itt nagyon vegyes mezőny alakulhat ki. Itt játszanak a Satellite Guruk, az éppen fellépő playerek, a pro-k, akik két nagy event között nem tudnak éppen mit csinálni. Mindent összevetve elég keverék, ebből kifolyólag sokszintű játéktudással fogunk találkozni a leghülyébbtől a pro-kig. Buy in 1000€ - 2500€ között mozog. A PS szereti ezeket az EPT kistestvéreinek nevezni. Az összes XPT szinte ebbe a kategóriába tartozik az EPT kivételével: RPT, IPT, LAPT... valamint a többi terem is ezen a szinten rendez lekinkább tornát Unibet OPEN, GSOP, Irish Winter Festival, Casino Australia Poker Tour, BPO...

3. Normal Buy-in Live Tours - Ebbe az EPT, WPT tartozik. 5000$-10000$ között van a buy-in, komoly pénzekért, és elismerésért.

4. High Roller Live Tours - Ebből még viszonylag kevés van, ide tartozik minden 10k$ feletti torna. A listavezető most a Monacoban megrendezésre kerülő 250.000$ Buy-innal rendelkező Tour.

A lista természetesen nem teljes, a többit mindenkinek magának kell megkeresni.

Mindent összevetve láthatjuk, hogy viszonylagos átfedésekkel, illetve megfelelő sűrűséggel rendelkeznek a versenyek ahhoz, hogy egy játékos megtalálja a saját szintjét, és nem legyen se kényelmetlen a helyzet, se ő könnyelmű. Így, hogy ezek a tornák rendelkeznek versenynaptárral, lassan tényleg egy olyan rendszer kezd kialakulni, ami hozzásegíti ahhoz a játékosokat, hogy viszonylagosan normális életet éljenek, és kezdi kiszakítani abból a sztereotípiából a pókerjátékosokat, hogy egyik napról a másikra élnek, és cirkuszi életmódot folytatnak. Egy grinder, aki egy meghatározott napirend szerint él, és előre tervezett versenyeken vesz részt olyan helyeken, ahova mások lehet hogy sosem jutnak el mindennek lehet nevezni, könnyelműnek semmiképpen sem.

Magyar viszonylatokról csak néhány szó: mind a Chili, mind a GSOP megrendez egy tornát MO-on, valamint egy Unibet Open, és egy People Poker Tour is kis hazánkat válsztotta székhelyéül. Sajnos EPT-t buktunk, bár nem tartom lehetetlennek néhány év mulva az újratárgyalását. Lehetőleg úgy, hogy a magyar mentalitást, harácsolást mellőzve. Egy ilyen tornán degeszre lehet egy szervező kaszinónak keresnie magát. Ne akarjunk még hozzá a prizepoolt is. Ezen kívül van egy saját BPO-k, remélhetőleg egyre jobb szervezéssel. Néhány év mulva már meg is veregethetjük a vállunkat miatta.

A jövő remélhetőleg nem az egymás szájából való sajt kiéneklését fogja hozni, és nem fogja megosztani két ugyanolyan verseny egy időben való megrendezése a játékosállományt. Én naívan úgy gondolom, hogy minden limiten havi 2, esetleg három megrendezett tourt lehet majd tartani, és ha a póker népszerűsége az elkövetkezendő években sem csökken, a nyereményalapokkal sem lesz gond.

Sok minden írni valóm lenne, pláne így az év vége fele, egyre több gondolat kavarog a fejemben, csak más irányú elfoglaltságaim miatt ritkán jut időm rá. Igyekszem bepótolni.

A Pillangó hatás című film óta az emberek többsége tudja, mit értenek a filozófusok ez alatt (aki nem, az olvassa el a film leírását, vagy nézze meg a filmet, egyszer érdemes).

Lényeg tehát az, hogy az amit teszünk, az egy nagyobb dolgot képes elindítani, akár rossz, akár jó irányba. Az a fontos, hogy amikor valamit el akarunk érni, akkor addig tudjuk erőltetni ezeket a lépéseket, amíg abba a mederbe nem tereljük a "hullámokat" amik nekünk megfelelőek.

Sok játékos dobálózik százalékokkal, vagy olyan logikával, ami akár a matematika, akár a póker, akár a valószínűségszámítás alapjait képes lenne egy pillanat alatt romba dönteni. Ezek általában már tévútra terelődött emberek, akik annyira begyepesedtek, illetve elfogadtak akár saját, akár más emberek által felállított elméleteket, hogy nem képesek ebből kitörni.

Ezek a téves elméletek lesznek hosszútávon azok a mozgatórugói a játéknak, ami hozzásegíti a jó játékosokat ahhoz, hogy pénzt tudjanak csinálni belőle.

Hogy miért pillangó-hatás? Azért, mert a rossz döntés, még több rossz döntést szül. A hibás döntések - parti kimenetelétől függetlenül - hatással vannak egy játékos játékára nagyon sokszor. A legrosszabb pedig az, hogy a parti végkimenetele ugyanilyen nyomokat tud hagyni. Kicsit másképp fogalmazva mondhatjuk azt, hogy ezekből születnek a nagyon primitív játékosok körében a sztereotípiák (pl AK-val mindig vesztek), egy fokkal értelmesebb játékosoknál (már majdnem papucsállatka) pedig a játékának eldeformálódását eredményezi, ami megnyilvánulhat az emelések mértékében, a lelki egyensúly elvesztésében, vagy bármilyen olyan dologban, ami egy életképtelen játékelmélet kialakulásához vezethet.

Tegyük fel például magunknak a kérdést. Mit tennénk, ha mondjuk egymás után 30-szor AK-t kapnánk. A legtöbb játékosnál már a harmadik esetében is olyan deformálódás megy végbe a saját sztereotípiái miatt, hogy nem arra törekszik, hogy a maximálisat ki tudja hozni a partiból. Egy dolgot jegyezzünk meg: minden egyes lépés egyel több információt hordoz magában, mind saját magunk, mind a többi játékos számára. Fontos, hogy hibára késztessük ellenfeleinket, de ezt csak úgy tegyük, ha ezzel a hosszútávú érdekeinket tudjuk kamatoztatni.

Óriási hiba, hogy egy rosszul játszott parti után az ember hajlamos nem tudomást venni a hibáról, amit elkövetett. Azt kell, hogy mondjam, hogy az adott esetben hibásan megjátszott parti veszteséget termel. Ezeket is nyilván kell tartani, és számolni kell vele abban a bizonyos hosszútávú statisztikában, ami a teljes játékképünket alakítja. A legjobb példa erre a nem megfelelő stackjáték, amikor nem vesszük figyelembe a mögöttünk ülők stackjét, és olyan helyzetbe keveredünk, amikor már olyan szinten pot commitedek vagyunk, hogy egy dobással csak még egy rossz döntést hoznánk meg. Mondjuk úgy, hogy ilyen esetben beleestünk a pöcegödörbe, csak az nem mindegy, hogy elkezdünk e kimászni belőle, vagy adott helyzetben leülünk az aljára, és sajnáltatjuk magunkat, vagy tudatosan bele is fulladunk.

Tudatosan helyes döntést csak megfelelő játéktudással lehet hozni. Általában ezek a játékosok sokkal határozottabb mozdulatokkal élnek egy pokerasztalnál, és döntéshozatalkor az különbözteti meg a többi játékostól, hogy nem hezitál, hanem gondolkodik. Nem tördeli a kezét, nem nézi meg nyolcvankétszer a kártyáját, nem babrál, hanem játszik a zsetonjaival, tehát az egész mozdulatsort nem az izgalom, és a bizonytalanság övezi, hanem egy gondolatmenet, melynek a végén egy alaposan megfontolt döntést hoz a játékos.

A fejlődés 4 lépcsőfoka, ami ahhoz kell, hogy lehetőleg a helyes ösvényen tudjuk tartani magunkat:

1. Ismerjük be a saját hibáinkat. A hibásan játszott partit. Utólag nincs értelme önbecsülően azt mondanunk, hogy én mindent jól csináltam az adott partiban, bár ez a könnyebb módja, amivel el tudjuk intézni, hogy ne kelljen foglalkozni tovább a dologgal. Az emberek nagytöbbségének túl nagy az önbecsülése ahhoz, hogy bármilyen saját hibát beismerjen. Megelégszenek azzal, ha találnak valaki mást, akit hibáztathatnak.

2. Vizsgáljuk felül az elsőre helyesnek vélt döntéseinket, és legyünk képesek felismerni azt a tényt, hogy vannak olyan helyzetek, szituációk, amit tudásunk alapján helyesnek ítéltünk, később pedig játéktudásunk fejlődésével át tudjuk értékelni, felül tudjuk bírálni saját magunkat.

3. Értelmezzük ellenfelünk gondolkodásmódját. Ez több dolog miatt fontos. Elsőként azért, mert információt gyűjtünk ahhoz, hogy megfelelő levelinggel tudjunk felé kerekedni, másrészt azért, hogy a későbbi lépéseire megfelelő válaszlépéseket tudjuk megtenni, zsetont spórolni, adott esetben többet nyerni. Azzal, hogy meg tudjuk határozni, ellenfelünknek milyen területen vannak hiányosságai, nagyon nagy összetett előnyhöz tudjuk juttatni magunkat.

4. Fogadjuk el, hogy a döntés meghozatala fontos a pókerben. Ez mutatja azt, hogy profitábilis döntést hoztunk, vagy nem. A parti végkimenetele szinte már lényegtelen. Az adott partiban, adott versenyen, adott héten, adott hónapban nem feltétlenül. A játékban viszont, ha az időt, mint változót nem szerepeltetjük a képletben, akkor gyakorlatilag mind1, mi történik utána.

Végezetül még két dolgot: elsőként azt, hogy ha hibázunk egy partiban, abból nehezebb kikecmeregni, leginkább azért, mert egy újfajta szituáció keletkezett, ami esetében egy kicsivel többet kell számolni. Ilyenkor fokozottan figyeljünk, hogy a rossz döntés után nem a komplett partit kell figyelembe venni, hanem azt a szituációt, ami előtt éppen állunk. Egy problémát kell megoldani, a döntés szempontjából mindegy az előzménye. Másodsorban mindenki játéka magára tartozik. Úgy játszik, ahogy tud, illetve ahogy akar. Nem tanítunk senkit az asztalnál játszani. Ezt elvégzik nekünk a félresiklott elméletű tucatjátékosok, akik egymást győzködve egy döntés helyességéről képesek kollektíve baromságokat beszélni. Hagyjuk, hogy ők győzzék meg a játékost, ezzel is növelve saját táborának létszámát.

Kicsit úgy tűnhet, hogy a hülye játékosok ellen vagyok, illetve hogy a játékosok nagy részét hülyének tartom. Ez tényleg így van. Nincs benne szégyellnivaló. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy utána olvasson, fejlődjön, arra már nem vonatkozik ez az írás, aki meg nem, ahhoz úgy is csak nagyon nehezen jut el mondanivalóm.

Néhány évvel ezelőtt még annyira gyerekcipóben járt a póker Magyarországon, hogy sokan úgy voltak vele, egy kicsi pénzt ki akarnak szedni belőle- Leginkább zugkártyatermekben, füstös kocsmákban található egy, maximum két asztalos játékok voltak ezek, baráti játékok, de sokszor fajult verekedésig egy este. A dolog pikantériáját az adja, hogy általában nem a nagyvállalkozók, nehézfiúk voltak azok, akik kikeltek magukból, hanem a néhány ezer forint ingadozást mutató – magukat kiemelkedően jónak tartó – játékosok. Mondhatjuk, hogy ennek a világnak vége, azazhogy mégsem. Még csak most van kialakulóban hazánkban az iparág, amelynek neve póker.

Nézzük meg ennek az iparágnak a felépítését. Ahhoz, hogy az ipar működjön, szükség van néhány alapvető dologra: engedély, játékszervező, floorman(ek), osztók, vendéglátósok, masszázshölgyek, játékosok, teremszabályzat, felszerelés. Következzen akkor az, hogy hogyan néz ki egy jól működő pókerterem az én véleményem szerint.

Engedély: ezen nagyon sok mindent nem lehet magyarázni. Van egy jogi háttere, amit kénytelenek vagyunk elfogadni, bármennyire is olyan érzése van tőle az embernek ,hogy nem azért találták ki, hogy törvényes keretek közé szorítsák, hanem inkább, hogy teljesen illegálisnak tudják nyilvánítani abból a tényből kifolyólag, hogy nehéz jól működően, haszonnal működtetni egy termet.

Játékszervező: Ahhoz, hogy egy teremben játékosok legyenek, kell egy ember, akinek a feladata az, hogy a játékosokkal tartsa a kontaktot. Azért fontos a szerepe, hogy a játékos jól érezze magát a teremben, megbecsülve érezze magát, érezze magát fontosnak. Amikor egy játékos megérkezik a terembe, a játékszervező köszönti, szóbaelegyedik vele, illetve ha valami problémája, kívánsága van a játékosnak, azt megpróbálja a lehetőségeihez mérten teljesíteni. Sokkal fontosabb szerepe van egy ilyen személynek, mint azt sokan gondolják. Fontos, hogy értsen ahhoz, amit csinál, értsen a játékhoz, nem baj például, ha aktív jó játékos. Azért fontos, mert a játékosok csak akkor fogadják el a személyét, ha tisztelik, és azt látják, hogy mások szemében is tiszteletnek örvend. A játékszervező az, aki felhívja a törzsjátékosokat akkor, ha jó játék van, gyakorlatilag ő a terem nagykövete.

Floorman: A floorman (más néven teremfőnök) az, aki azért felel, hogy a játéktéren folyó játék technikailag hibátlanul, és gördülékenyen menjen. Ő az, aki totálisan tisztában van a játék minden fortélyával, ami azért fontos, hogy adott esetben egy kérdéses szituációban neki kell meghozni azt a döntést, amit a házban zajló játék megkövetel, ő figyel a torna tisztaságára, a cg gördülékenységére, az osztókra, illetve az osztók érdekeire. Amíg a játékszervező számára a játékos fontos, addig a teremfőnök számára a játék kell, hogy fontos legyen, ugyanis nem lehet következetlen döntésekkel tönkretenni a játékot. Ő a felelős azért, hogy a renitens játékosok megfelelően legyenek szankcionálva. Szintén tisztelet kell, hogy övezze, mind a játékosok, mind az osztók részéről, hiszen egy személyben ő a döntéshozó, és ha a saját alkalmazottak azt látják, hogy nem következetes, illetve nem a megfelelő módon intézkedik, egy idő után nem fognak rá számítani.

Osztó: Képzett osztót nagyon nehéz találni. Leginkább a DJ szakmához tudom hasonlítani, mert ott is mindenki, aki elkezdi, úgy gondolja, hogy ért hozzá. Aztán amikor élesben szembe kerül a játékosokkal, leblokkol, nem ismeri megfelelően a szabályokat… Amellett, hogy az osztónak a játék szabályaival teljesen tisztában kell lennie (ez azért fontos, hogy ne kelljen egy percenként teremfőnököt hívni az asztalhoz) Egy jó osztó jellemzői: ápolt, higénikus, professzionálisan dolgozik, adott esetben látványos, közvetlen a játékosokkal, pártatlan, nem véleményez, gyors, pontos, tisztességes. És persze vidám, ami akkor lesz, ha megfelelő körülmények között, megfelelően meg van fizetve. Ezzel azt hiszem, minden leírtam egy olyan munkaerőről, ami szükséges egy kártyaterem számára.

Vendéglátósok: Minden nagyobb kártyaterem rendelkezik egy kávézóval, illetve bárral, ahol pihennek a játékosok. Mivel nagyon nehéz olyan dekoratív hölgyekkel feltölteni az asztalokat az osztó székekben akik jól is dolgoznak (sok ilyen van, csak nehéz őket összeszedni) ezért nem árt, ha egy vagy több dekoratív hölgy dolgozik a bárban. Fontos, hogy legyen vendéglátós tapasztalata, valamint kedvesen viselkedjen a játékosokkal hajnali 4 órakor is, pláne a cg játékosokkal, mivel egy terem számára ők a fő bevételi forrás.

Masszázshölgyek: Egy terem számára a napi bevétel szempontjából szerintem minimális költségnek minősül, hogy egy vagy két csinos hölgyet néhányezer forintért elhív masszírozni a fáradt játékosokat. Apró kedveskedésnek  minősül a játékosok felé, olyan mint egy hűségrogram, aminek részesévé válhatnak még úgy is, hogy ezekért a hölgyekért fizetni kell.

Teremszabályzat: A tiszta játék védelmében mindenképpen szükség van rá. Ez segíti a teremfőnököket, hogy a kérdéses szituációt ne hasraütésszerűen kelljen megoldani, mivel egy játékos amikor belép a terembe, és részt vesz egy játékban, elfogadja azt a szabályzatot, ami a játékhoz szükséges. Amennyiben ez megvan, és egy probléma adódik a játékosnak, nem tud arra hivatkozni, hogy ő nem volt tájékoztatva a játékszabályról. Amennyiben hiányzik, a teremfőnöknek sok kérdéses szituáció adódik, és egy idő után ha úgy hoz döntést, hogy az nincs lejegyezve, a játékos jogosan érezheti azt, hogy találomra hoznak döntést.

Vizsgáljuk meg most a játékos szemszögéből, mit vár el egy átlagos játékos egy pókerteremben:

Egy játékos azért megy egy kártyaterembe, mert játszani akar. Elvárja, hogy mint vendég, foglalkozzanak vele, valamint azt, amit a terem szervezés címén levesz (fee, rake) azért megfelelő szolgáltatást nyújtson cserébe. Ezzel sokan nem foglalkoznak, a lényeg, hogy dőljön a pénz. A probléma akkor kezdődik, amikor a konkurencia valamit jobban kezd el csinálni, amitől a játékos azt érzi, hogy ugyanazért a pénzért jobb, vagy több szolgáltatást kap. Ilyenkor ez a játékos máshova viszi a pénzét, ami elvonhat több játékost is, és ez mind pénzkiesés a teremnek. Mondhatjuk meg nem keresett pénznek is, de ez jóval több, ugyanis azt a pénz, ami nem a teremhez vándorol, az pont az ellentétes véglethez kerül: vagy a konkurenciához, vagy a játéktermeken keresztül véglegesen kikerül a körforgásból.

Érdemes megnézni a nagy versenyeket. A profi játékosokat pl mostanában a profi szervezéssel lehet megfogni. Ebben Matt Savage (lásd a képen) viszi a prímet, annyira jól csinálja azt, amit, hogy a neve gyakorlatilag bármilyen nemzetközi versenyen garancia a jó játékra, szervezésre. A játékosok nagy örömmel vesznek részt egy olyan versenyen, amit ő rendez, illetve ő felügyel. Híresen jó vaksturktúrával, kifizetési struktúrával, problémamegoldó képességgel képes magához csábítani a játékosokat.

Vannak kiegészítő lehetőségek, amik imponálnak a játékosoknak. TV-n vetített sportműsorok, ingyen ital, akciók, promóciók... Ez mind nagyon szép, viszont szinte a nullával egyenlő a jelentősége addig, amíg a játék élvezete sérül valami alapvető hiba miatt.

Most, hogy MO-on csak néhány legálisan működő terem van, hiszem, hogy a pókertermekben játszható játék minősége javulni fog. Persze nem játékos szempontból, a teremnek az nem is fontos, hanem szervezés szempontjából, és el tudunk nagyon rövid időn belül jutni egy olyan szintre, hogy az EPT Budapest bukása után ismét neves nemzetközi versenyeknek adhasson otthont ez a néhány terem. A szervezőknek pedig fel kell tennük a kérdést: mi hiányzik ahhoz, hogy egy nemzetközi versenyt tudjunk rendezni olyan színvonallal, ami később visszacsábítja azokat a játékosokat, akik eljöttek.

A dolog pikantériáját az adja, hogy jelenleg Mo-on a legjobban szervezett kártyaterem egy illegálisan működő kártyaklub, jó szervezéssel, hozzáértő alkalmazottakkal, és horribilis bevétellel. Az ott működő rendszert nem szégyen átvenni. Ami jó, ahhoz hasznos alkalmazkodni, érdemes átvenni azokat a dolgokat, amiktől jól működik a gépezet. Persze ehhez szükség van arra, hogy a vezetőnek rálátása legyen ezekre a dolgokra, és törekedjen arra, hogy a profizmus legyen az, ami a játékosoknak eszükbe jut a teremről. Aztán - de csak azután, ha ez megvan - lehet gondolkodni egyedi ötleteken, amikkel még több játékost lehet csábítani.

Az, aki mindezeket el tudja érni, arra is képes, hogy a játékosok nála töltsék napjaikat. Egy teremnek pedig annál fontosabb terve nem lehet, mint hogy a játékosokat meg tudja tartani. És ebben a mai szűk piaci helyzetben sajnos nincs középút: egy játékos vagy itt játszik, vagy ott. A teremnek pedig el kell tudni érnie, hogy a vagy itt változat legyen a játékos számára szimpatikus.

Szárnyra kapott a hír kettő ismertebb játékos, név szerint Ali Tekintamgac, és Perica Bukara kapcsán egy új fajta csalás - illetve egy régi csalás felelevenítése - lehetősége, mégpedig a beépített emberek által kapott plusz infók ellenfeleik lapjáról. Ezzel kapcsolatban meg kell néznünk, hogy hogyan lehet ezt kivédeni, illetve azt, hogy lehetőséget se adjunk az ellennek, vagy embereinek a lapjaink meglesésére.

Legelső törvény: egy ember, egy lap. Az, hogy parti közben, illetve parti után mutogatjuk lapunkat, gyakorlatilag fel is adhatjuk a versenyt, mert olyan, mintha nyilt lapokkal játszanánk. Nem tudunk előnyre szert tenni, amíg elég deep a verseny, és kénytelenek leszünk 10BB-vel all-in kerülni egy flipben. Erre pedig még egy majom is képes.

A pókerasztalnál alapszabály, hogy minden játékos a saját lapjáért felelős. Bárminemű nézeteltérés, amire nem találnak megoldást adott helyzetben, végső soron mindig ez a szabály határozza meg a döntést. Ez vonatkozik preflop, postflop, illetve showdown játék alatt is. Amikor az osztó kiosztja a lapunkat, mi vagyunk a felelősek azért, hogy látható, de védhető helyre tudjuk tenni, hogy a játék során "a lapunk tisztasága ne sérüljön". Ez azt jelenti, hogy ne tudják a többi játékosok rádobni lapjukat, amiből kérdésesen jövünk ki, ha egyáltalán el nem veszik lapunkat, illetve bármi olyan nemű dolog, ami azt vonhatja maga után, hogy nem tudunk részt venni a partiban.

Ezután következzen a legfontosabb része a történetnek, mégpedig a lapnézés. Általánosságban elmondható, hogy lapunkat akkor nézzük meg, amikor ránk kerül a sor, bár erre igyekszem kidolgozni egy ellenérvet is, csak még nincs kész :-)

Megnézni pedig úgy nézzük meg, hogy teljesen takarjuk minden kíváncsi szem elől. Érdemes megnézni néhány profi játékost egy egy videón, persze nem az elnagyolt mozdulatokat kell ellesni. Miután megnéztük, letesszük, adott esetben rá a zseton, vagy kártyaőr, és a parti alatt többször nem nézzük meg a lapot. Minden egyes lapnézés plusz információval látja el az ellent, és bár furcsán hangzik, minden egyes lapnézés érzelmileg befolyásolja a döntéshozatalt. Lehet, hogy beleszeretünk a lapba, lehet hogy túl könnyen engedjük el, mégis hatással van rá, hogy ne tudjunk száz százalékosan racionalizálni. Egyébként is történik elég sok dolog egy pókerasztalnál, mint hogy mi a saját lapunkat csodáljuk. Akinek erre van szüksége, vegyen egy paklit, húzza szét, és bámulja naphosszat, bár ezzel nem hiszem, hogy előre tud lépni. Mindenesetre leköti magát.

Igaz, a mögöttünk állókra már nincs hatással, mégis érdemes megemlíteni a showdowt. Érdemes tisztában lennünk az adott terem showdown szabályaival, mert sok kellemetlenségtől megóvhatjuk magunkat. Először is lapot akkor mutatunk, amikor az osztó felszólít minket, hogy mutassunk. Akkor viszont minden lapunkat felfordítjuk, hogy az osztó szembe tudja állítani az ellenfél összes lapjával, és el tudja dönteni, hogy ki nyerte a partit. Nem mutatunk egy lapot, illetve nem bemondásra játszunk. Etikátlan olyan trükkökkel próbálkozni, hogy a partit csellel tudjuk megnyerni.

A történethez hozzátartozik még az asztal körül található többi személy. Engem pl kifejezetten zavar, ha már játékban nem lévő "játékosok" ülnek az asztalnál, jobb helyen kibicnek mondják őket, illetve ha mögöttem állnak. Ilyenkor nyugodtan kérjük meg őket, hogy fáradjanak el a hátunk mögül, amennyiben lehetőség van rá, illetve ha ez nem működik, akkor kérjük meg a teremfőnököt, hogy oldja meg a helyzetet.

Egy játék során elegendő lehet egy kulcspartit ezen elbukni. Vigyázzunk arra a két lapra, ami adott esetben - ha showdownig kerül a pati - az erősségünket határozza meg. Showdownnál a lapunk erején kívül már másra nem támaszkodhatunk. És nem biztos hogy szerencsés, ha az ellen már tudja, hogy milyen két lap ellen kell hadra fognia a zsetonjait.

(Félre ne értse senki, nem rólam szól)

Félelmetes, hogy mennyire megváltozhat az ember élete egy perc alatt. Sokan azt gondolják, hogy az ő életük nem változhat, reggel bemennek a gyárba, estig ott vannak, majd hazamennek, és élik a hétköznapi szürke életüket. Az ő életük is megváltozhat egy csapásra, csak ők ezt nem akarják belátni. Láttunk már olyat, hogy valakinek reggelre elvitte a víz mindenét.

Ezek a hétköznapi emberek örülnek annak, hogy nem történik semmi az életükben. Nincsenek nagyravágyó terveik, nap mint nap ugyanazt az unalmas dolgokat teszik, de ezzel meg is vannak elégedve.

Van azonban egy másik fajta embertípus, akinek tervei vannak. Adott esetben ugyanúgy dolgozik, mint bárki más, de mellette van egy olyan jövőkép, amit elképzelt magának, és tesz is érte, hogy amit eltervezett, az meg is tudjon valósulni.

Ilyenkor egyes esetekben előfordul, hogy egy szempillantás alatt egy olyan változás áll be az életébe, amire előtte nem is gondolt. Kicsit meg is zavarodik tőle, mert nem volt rá felkészülve, aztán ebből néhány kisebb - olykor olykor nagyobb - hibák után valamelyest helyrezökken az élete, de semmiképpen sem 100%-ban. Ez pedig egyetlen dolog miatt van, ami nem más, mint a tervezés hiánya.

Egy átlagember napi gondolatainak 70%-át a "Mi lett volna, ha..." kérdéskör tölti ki, és ez leginkább a félelem motiváltság, és a napról napra való rettegés miatt alakult ki. Mondhatjuk azt, hogy ezeknek a gondolatoknak a nagy része teljesen felesleges, egyedül talán abban az esetben nem, ha nem az aggódás, hanem az önismeret, és a hiba kiküszöbölésének céljával foglalkozunk az adott dologgal.

Van azonban egy másik gondolatmenet, ami helyettesíteni tudja az ember mindennapi spekulációs vágyát, ami pedig nem más, mint a "Mi lenne, ha...." mondattal megfogalmazható kérdések. Sokszor kérdeznek meg az utcán is embereket, hogy mit tennének egy adott esetben. Annyi értetlen arcot talán a Mónika Showban lehetett utoljára látni. Ha viszont azt kérdezik meg az utca emberétől, hogy "Mi lett volna, ha mondjuk nem ahhoz a férfihoz megy feleségül, vagy nem azt a nőt veszi el", az emberek nagy része kapásból rá tud vágni valamit, ami általában egy jól hangzó válasz, minimális önálló gondolatokkal, de mindenképp tud valamit válaszolni.

Felkészületlenül éri őket egy olyan dolog, amivel eddig nem kellett foglalkoznia, illetve manapság egyre kevesebben tudnak önálló gondolatokat alkotni, mondhatjuk azt, hogy nincsenek rákényszerítve a mindennapi problémamegoldásra. Ez nem feltétlenül az egyén, sokkal inkább a társadalom kritikája.

(Sosem felejtem el, mennyire utáltam középiskolában az angolóra egyik feladatát. Az volt a feladat, hogy egy állítás mellett kellett érvelni, majd közvetlenül utána ellene. Nem kellett önálló véleményt alkotni, sőt, rá voltunk kényszerítve az angolkönyv szerzője által arra, hogy ne a véleményünk legyen fontos, hanem az, hogy mindkét fél részéről tudjunk indokolni. Nem tudom, hogy ettől van e, de gyakorlatilag azóta képes vagyok magamat meggyőzni valamiről úgy, hogy fél órára rá képes vagyok magam meggyőzni az ellenkezőjéről is)

Képzeljünk el egy átlagos hétköznapi embert, akinek a nyakába szakad a pénz. Lányos zavarába nem tudja, hogy mit kezdjen vele, sokszor nagyon rövid idő alatt képes elszórni az egészet. Nincs kontrol, nincs terv, semmi sincs. És gyakorlatilag abban kimerül a gondolatmenete, hogy új TV, új PC, új autó, új lakás (ÉS ILYEN SORRENDBEN) minélnagyobb, minéljobb, csak legyen. Aztán ott áll, hogy pénze töredékét elköltötte, a többivel meg nem tud mit csinálni. Aztán hogy ne tűnjön teljesen hülyének, beteszi a maradékot a bankba, mert ott "jó helyen van". A bank számára biztosan. Úgy gondolom, elég siralmas helyzetet vázoltam fel ahhoz, hogy megértsétek, miért nem baj, hogy nem vágnak minden utcán sétáló ember fejéhez milliókat.

És van a másik véglet, akinek - bár ritkán előfordul, hogy csak úgy mennyből az angyal - de általában valamilyen tevékenység következtében lesz rogyásig pénzzel. Az a különbség az előzőekben említett emberkével szemben, hogy ez a delikvens valamilyen elvégzett tevékenység után szerez hasznot. Az, hogy ez milyen tevékenység, tulajdonképpen mind1, akár lehet az is, hogy valaki 40 éven keresztül minden héten lottózott, de az a pénz, ami érkezik, az egy várt dolog. Egy olyan dolog, amivel kalkulálhat az ember, abban az esetben, ha bekövetkezik. Ilyen szempontból az idős nagymamákat is megértem, hogy miért lottózik, mert tudja, hogy az unokák között szétoszthatja majd. Ugyanez van azzal is, aki mondjuk valamilyen megérdemelt győzelmet ér el, aminek általában nagyon kemény munka az előzménye. A kérdés pedig nem az, hogy a jutalom megérkezik, vagy nem, csupán az idő része, amit néha nehezebb meghatározni.

A pókeréletben nap mint nap születnek milliomosok. Jórészük fiatal, tettrekész, és tudja mit akar elérni. Manapság még mindig az a divat, hogy megteremteni egy olyan életkörülményt, amilyet szeretnénk. Az esetek döntő többségében ezek felkészül, képzett jó játékosok, akiknek - ha terve, célja nem is, de legrosszabb esetben - álma az volt, hogy ezt elérjék.

Abraham Maslow az ötvenesévekben kidolgozott egy szükséglet elmélet nevű rendszert. A Maslow piramis bemutatja, hogy az embernek milyen szükségletei vannak/lesznek egy adott szinten. Furcsa, hogy az emberek nagytöbbsége a piramis csúcsára sosem ér fel, még abban sem vagyok biztos, hogy a negyedik lépcsőfok sincs e messze.

Ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg a Maslow piramist, nagyon tanulságos: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis

A sok pénz, a hírnév felelősséggel jár. Sokan ettől törnek meg, nem tudják megfelelően feldolgozni azt, ami történt velük, és ez megint csak a felkészületlenség az oka.

A lényeg tehát, hogy ha a spekulatív részünket akarjuk kielégíteni, akkor a multban történt dolgok helyett azokra a jövőbeli lehetőségekre koncentráljuk - de semmiképpen se vigyük túlzásba, sőt, inkább minimalizáljuk ezt a részt is - mert fontos, hogy ha hirtelen váratlan dolog történik az ember életében, akkor ne érjen minket váratlanul. Az, ami pedig a fejünkben kavarok, csak és kizárólag olyan legyen, aminek van alapja, reális, úgymond várt dolog. Mert amikor nem ilyeneken gondolkozunk feltételesen, az nem tervezés, hanem álmodozás. Abból pedig csak az írók, és politikusok tudnak megélni...

Mivel a póker szabályai halálosan egyszerűek (hangsúlyozom, a szabályai), talán csak egy fokkal nehezebb a nyerőgépeknél, ahol is csak egy gombot kell nyomogatni egész estéken keresztül, így a játékosok zöme kikapcsolódásként tekint rá. Ez az a réteg, ami sosem fog annyira fejlődni, hogy pénzt tudjon csinálni belőle, viszont egy olyan mindennapos szórakozássá fog válni számára, mint az újság olvasása. Ez az a réteg, akikre nagyon szükség van az asztalnál. Fontos tulajdonsága, hogy jól akarja magát érezni. Mivel az egyik legnagyobb potenciális bevételi körről van szó, fontosnak tartom annak kivesézését, hogy miként tudjuk őket megtartani.

Már korábban szó volt arról, hogy mi a jellemző ezekre a fajta játékosokra. Ezek általában játéktermi függők voltak, akik vagy felismerték, hogy ezzel a módszerrel relative kevesebbe kerül a mindennapi szórakozása, másrészt már megunta a monoton nyerőgépek világát. Van egy közös tulajdonságuk, ez pedig nem más, mint a nyeremény utáni vágy. Általános gondolat ezzel kapcsolatban az, hogy ha nem a ház, illetve egy számítógép ellen játszik az ember, akkor nagyobb esélye van nyerni. Ez persze nem igaz, viszont ez az a tévhit, amiben meg kell, hogy erősítsük a kedves ellenfelünket.

Ezeknek a játékosoknak mind szükségük van arra, hogy a, jól érezzék magukat, b, abban az illúzióban élnek, hogy vihetnek haza pénzt. Erre már egy komplett rendszert lehet felépíteni.

Nézzünk egy ilyen kaliberű játékost. Mi az, amit ez a játékos vár akkor, amikor leül játszani? Ha valaki azt mondja, hogy azt, hogy megnyerje a pénzt, téved. Az igazsághoz talán a legközelebb az áll, hogy azért játszik, mert játszani akar. Olcsóbban úszhatja meg az estét, és ha Fortuna asszony rámosolyog, még lehet, hogy pénzt is vihet haza. Bár ez ritka. A gond ott kezdődik, ha nem érzi jól magát.

Ilyenkor ugyanis kettő lehetőség van: vagy az történik, hogy máshová megy a játékos játszani, mert nem elégedett a közeggel, vagy az, hogy rossz érzésekkel búcsúzva a játéktól keres magának más esti szórakozást. Szerintem egyik olyan jó játékos sem, aki felismerte már ezt az igazságot nem akarja azokat a játékosokat elveszteni, akikből él.

Sajnos ma Magyarországon még nincs ilyen játékkultúra. Nem fogják fel a játékosok, hogy az a játékos, aki bukik egy este többszáz ezer, adott esetben több millió forintot, az nem érzi jól magát akkor, ha nem kapott semmit a pénzéért, illetve nem érezte jól magát. A játékosok ilyenkor rögtön hozzák fel az érveket, hogy ez a pénzt gyakorlatilag egy bolhacsípésnek felel meg az adott játékosnak. Ezt szerintem hagyjuk eldönteni saját magát a játékost, ne keressünk megint kibúvókat. Másrészt az, hogy ez kinek mennyire fáj, abban benne van az, hogy mennyi pénzt szán rá egy adott tevékenységre, szórakozásra. Ha pedig még jól sem érzi magát, és még drága is, akkor vissza fog menni rulettezni, römizni, sakkozni, tehát keresni egy olyan közeget, amiben jól érzi magát.

Ahhoz, hogy egy ilyen kultúra alakuljon ki Magyarországon több szükséges feltétele is van:

1. Ne egy este akarjunk meggazdagodni (Kivéve, ha esély van arra, hogy egy este annyi pénzt nyerjünk, hogy ha 1 évig nem jön a kedves játékostárs, akkor sincs semmi baj)

2. A többi játékos sem egy este akarjon meggazdagodni

3. Legyen mozgótőke az asztalon

4. Ne érezze a játékos azt, hogy lehúzzák. Ehhez az kell, hogy az asztalnál ülő sz*rrágó (elnézést, de nem tudom másnak nevezni őket) minimal buy-innal egész este üldögélő játékosokat minimálisra csökkenteni. Az ugyanis, hogy ha egy játékos 30 Buy-innel van benne, és nincs kitől visszanyerni a pénzét, az a legrosszabb marketing.

Fontos, hogy egy olyan játékot tudjunk teremteni egy live cg, illetve torna alkalmával, ahol a potenciális fácánok jól érzik magukat. Ha a többi játékos nem is, nekünk akkor is példát kell mutatnunk. Arról, hogy milyen az, amikor valaki úgy viselkedik az asztalnál, hogy a játékosokban nincs rossz érzés, és nem nevetik ki akkor, amikor feláll a székéről.

Ez volt a 99. bejegyzés, a kövi kicsivel hosszabb lesz

Sokszor hallom manapság, hogy ha egy játékos aggro üzemmódban játszik, akkor nemcsak hogy megnöveli a szerencsefaktorát a játékban, de a többi ember szórakozását is elrontja. Ezt az állítást fogjuk most boncolgatni.

Elöször is az nem vitatható, hogy az agresszív játék kifizetődő. Világszerte vannak rá olyan szintű példák, hogy még a leginkább földhöz ragadt játékosnak is el kell fogadnia ezt. Az agresszív játékhoz viszont nagyobb szintű variancia tartozik. A különbség csak az, hogy ha egy játékos bevállal plusz 20% szerencsefaktort a játékában - már amennyire ez mérhető lenne - akkor azt azért teszi, mert a hozam, amit hoz neki, jelentősen nagyobb. Ez azt jelenti, hogy többször találkozik badbeatekkel, több túlhúzással kell szembesülnie az image-e miatt, amit pedig fel kell dolgoznia. Egyetlen dolgot nem szabad azonban elfelejteni: az agresszív játék nem egyetlen fegyvert vonultat fel, hanem egy egész arzenált, amit a megfelelő időpontban kell tudni alkalmazni. Ebből következik, hogy egy aggro játék egyrészt nehezebb a sok figyelendő szempont miatt, másrészt megterhelő, jobban igénybe veszi az embert.

Három eshetőség alakulhat ki egy asztalnál:

1. Nincs aggro játékos az asztalnál: unalmas asztal. Ilyenkor szinte semmi sem történik egészen addig, amíg egy megfelelő lapütközés nem alakul ki. Viszont ilyenkor is az a gyakori, hogy még akkor sem kerül be az összes zseton az asztal közepére, amikor mindkét játékosnál indokolt lett volna

2. Néhány aggro játékos van az asztalnál: ez viszonylag gyakori jelenség, ilyenkor általában uralják az asztalt. Ezt a feszes játékosok nehezményezik, és panaszkodnak, hogy így nem tudják teljesen élvezni a játékot. Hogy miért, rejtély.

3. Sok aggro játékos ül egy asztalnál: TV-s asztal. Itt annyi akció történik, hogy érdemes megfigyelni az asztalt, mert sok olyan move-ot láthatunk, amivel a mi játékunk is fejlődik.

Vitathatatlan, hogy a szerencse szerepe ilyenkor megnő a játékban. Nem csak az aggro játékosoké, hanem egyáltalán az asztalé. Szélesebb laptartomány játszik a felső 5% ellen.

Van egy rész, amit viszont sokan elfelejtenek, ez pedig nem más, mint a mutatás nélkül megnyert partik. Ugyanis az aggro játék jelentős része erre épül. Amikor csak a stackje játszik a játékosoknak, illetve az, hogy az adott utcán milyen lépéseket tesznek. Ilyenkor kerül előtérbe az, hogy hogyan kell zsetonokat szerezni akár lapok nélkül is.

Ha mi akarunk lenni az agresszorok az asztalnál, ahhoz jó postflop játék szükséges, illetve egy minimális információ az ellenfélről. Megfelelő lelkiállapot.